Társasjátékosok - "A szürkeállományok harca"

  • Várnai László
  • 2007. november 1.

Sport

"Egész nap azon gondolkoztam, mivel fogunk játszani" - ereszkedik le a pincehelyiségébe Miklós, aki ráadásul gyűjtő, több mint 100 társasjátéka van otthon. De ez sem elég, mindig mással, "valami újjal" szeretne játszani.
"Egész nap azon gondolkoztam, mivel fogunk játszani" - ereszkedik le a pincehelyiségébe Miklós, aki ráadásul gyűjtő, több mint 100 társasjátéka van otthon. De ez sem elég, mindig mással, "valami újjal" szeretne játszani.

A kicsi üzletben a szerdai klubnapon általában egytucatnyian gyűlnek össze, többnyire férfiak. Gyorsan eldöntik, mit játsszanak, s kezdődhet a szabályismertetés. A polcokat társasjátékok dobozai borítják. "Van vagy kétszázötven darab" - büszkélkedik a bolt tulajdonosa.

Mezopotámiát játszunk. A cél bugyutának tűnik, a többieknél hamarabb juttassuk áldozatunkat a templomba. De a feladat végrehajtásához kis kunyhókat kell építeni, ehhez fát és követ kell a helyszínre hordani, amit persze a többiek is igyekeznek összeszedni - előlem. Bosszantó. Ha ez a bábu hármat lép, akkor nem jut vissza a kunyhóba... Ha azzal lépek kettőt, egyedül marad, és elveszik tőle a fát... Hamar belátom, bonyolult logisztikai slamasztikába kerültem: ha népem cipekedik, nincs ideje szaporodni, de ha nem szaporodnak, ki cipeli a követ a többi város felépítéséhez? Mire a kövekhez érek, a többiek már megelőztek. Bárcsak húzhatnék egy szerencsekártyát! Mikor másfél órával később vesztesen felállok, azon gondolkodom, legközelebb milyen taktikát válasszak. Valami gyerekkorra emlékeztető öröm jár át, és észreveszem, hogy másfél óráig nem gondoltam a gázszámlára, s eltűnt körülöttem a város, minden dugójával együtt. Csak követ cipelő mezopotámiaiak léteztek.

"A társasjáték reneszánsza a kilencvenes évek közepén kezdődött, a Catan telepeseivel, ami hasonlít a Mezopotámiához. Ennek a világon legtöbbet eladott modern társasjátéknak klubjai és világbajnoksága is van" - mondja Rosenzweig László, a Szellemlovas bolt és klub tulajdonosa, aki állítja, hogy minden nála található játékkal már legalább egyszer játszott. Léteznek híres tervezők, például a catanos Klaus Tauber, Wolfgang Kramer, vagy a matematikus Reiner Knizia, akik ha kirukkolnak valami újdonsággal, arra biztos felfigyelnek a gamerek. Az őszi esseni játékvásáron általában több mint 10 000 táblás játékot sorakoztatnak fel. "Van a német és az amerikai típusú iskola. Ez utóbbi harcos, kiejtős, míg a németben érdekes módon mindig van olyan szabály, ami segíti a játékba való visszakerülést." Rosenzweig szerint a társasjáték nemcsak modellezi a valóságot, de fel is készít rá. Van olyan játék, amely a játékosok együttműködésén alapul, persze azért jellemzőbb az egymás elleni küzdelem. A legtöbbünk, még ha tagadja is, azt szereti, ha kiejtheti a másikat. "Az első világháború előtti térképen játszott Diplomacyban például titkos szövetségeket kell kötni, melyeket, akár a valóságban, nem kötelező betartani. Ezt már nem játszom a barátaimmal" - jellemzi Dani, hogy nem csak a Ki nevet a végén? során fajulhat el egy játék.

Egy ideig csak interneten lehetett megismerni az új játékokat, ma már Budapesten is több bolt és klub áll a játékosok rendelkezésére. A Rottenbiller utcai könyvtárba minden hónap első szombatján gyűlnek a gamerek. Délben már vagy öt asztalt ülnek körül. Ketten kis hadosztályokat tologatva épp a sztálingrádi csatát játsszák újra. Hiába csapnak össze a Panzer-divíziók Malinovszkij gárdahadosztályaival, a ráfordított öt óra kevés a történelem megváltoztatásához. Odébb Revolutiont játszanak. A míves tábla a XVII. század zűrzavaros Németalföldjére repíti a köréje ülőket. Mindenki másért küzd, szövetkezik. A Habsburgok a katonai győzelemért, a katolikusok a kálvinisták ellen, az egyetemek azt segítik, aki több szabadságot ad, a gazdag kereskedővárosok azt, aki kevesebb adót visz el. A játék hosszú - a valóságban 80 éven át tartott -, közben a résztvevők kiszaladnak a közértbe ebédért.

"Míg nem figyeltetek ide, elkelt a posta" - kapom fel a fejem a másik asztaltól áthangzó életszagú mondatra, ahol öten vannak a Genovai kereskedők. Előttük pénzhalmok, ingatlanok lapjai. Itt szó nincs szerencséről, komoly üzletek köttetnek. "Csak akkor adom el, ha kapok hitelt a banktól, hogy megvehessem a Városházát" - hangzik az eredeti tőkefelhalmozás lényegére rámutató válasz. Bár gyakorta cserél gazdát a pénz, azt, hogy kinek mekkora vagyona van, és mi a valós célja, a győzelemig szigorúan titokban kell tartani. Itt játszik Farkas Gábor informatikus, a Magyar Társasjátékos Egyesület egyik fő szervezője.

"Az egyesületet 2005-ben szerep- és társasjátékos internetes fórum tagjai alapították - mondja a kezdetekről. - Korábban teázókban, lakásokban jöttünk össze, aztán tagjaink találták a további helyszíneket. Ilyen a Csörsz utcai művelődési ház, az állatkerti játszóház, ahol alkonyattól pirkadatig nyomjuk, vagy ez a könyvtár. Reggeltől estig akár kilencvenen is megfordulnak itt. Személyes célunk a szórakozás és a szürkeállományok harca, egyesületünké pedig a társasjátékok hazai népszerűsítése. Fontos, hogy itt ülünk egymással szemben, és nem a neten át játszunk ismeretlenekkel. De járjuk az országot is, bemutatókkal megyünk faluházba, iskolába, rendezvényekre. Nagy sikerünk volt Kapolcson, ahol egyszerre nyolcvan táblát ültek körül. Ma már van klubunk Kecskeméten, Tatabányán is. Az emberek azt hiszik, hogy a társasjáték gyerekeknek való, ezért új, izgalmas játékokat mutatunk nekik. Most is van nálam egy tucatnyi. Fontos, hogy a családok rájöjjenek: ha egy vasárnap délután esik az eső, akkor nemcsak a számítógép vagy a DVD van, hanem le lehet ülni és egymással játszani."

Monopoly

1934-ben, a világválság közepén egy munkanélküli lerajzolta hajdani munkahelye, Atlantic City utcáit, majd boltokkal, szállodákkal népesítette be őket. A Monopoly hamar népszerű lett, és milliomossá tette kitalálóját. A piacgazdaság iskolájából eddig több mint 200 milliót adtak el.

Magyarországon, mint az imperializmus jelképét, 1952-ben tiltották be. A helyette kitalált Gazdálkodj okosan! a rendszerrel együtt finomodott. Az elején a tervet kellett teljesíteni, később egy lakótelepi lakást bebútorozni. Az állami pénztártól kapott pénzen az egymást nem zavaró játékosok igyekeztek illedelmesen járni a szocialista felhalmozás útját. Legnagyobb veszedelemként egy mulatóba lépés leselkedett rájuk.

Zdrasztvujtye tovaris!

A Kreml nevű játék 1951-ben kezdődik, amikor a pártfőtitkár már 80 éves. A halott kormánytagot a Kreml falaiba temetik, és aki elsőként viszi a koporsót, annak a legnagyobb az esélye, hogy kövesse a hatalomban.

A cél, hogy a jelöltjeinket titkos szavazatokkal juttassuk be a Politikai Bizottságba és a kormányba, a főtitkári, KGB-főnöki, különböző miniszteri helyeket is megszerezve. Aki rossz lóra tesz, annak a jelöltje Szibériába kerül. Pontegyenlőség esetén mindig az idősebb politikus az alkalmasabb. Lehet szanatóriumba és Szibériába kerülni, kémkedéssel vádolni, rehabilitálni, előléptetni és merényletet elkövetni.

A grafika - akár a valóság volt - groteszk. A KB-tagok - csupa rosszarcú férfiú - a Szondi-tesztben is megállnák a helyüket. A játéknak akkor van vége, ha a főtitkárnak három egymást követő októberi parádén sikerül integetnie a tribünről.

50 éves kortól ajánlják.

Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.