Ting Li-zsen lett az első kínai sakkvilágbajnok

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. április 30.

Sport

Orosz ellenfelet győzött le, 1,2 millió eurót kap. A norvég bajnok motivációhiány miatt nem állt ki.

Ting Li-zsen lett a sakk első kínai férfi világbajnoka, miután rövidített játszmákban legyőzte az orosz Jan Nyepomnyascsijt a vb-címről döntő párosmeccsen.

A normál partik szombaton 7-7-es döntetlennel értek véget Asztanában, így vasárnap rövidített partik döntöttek a vb-címről.

A nemzetközi szövetség honlapja szerint a négy, 25 perces találkozó közül az első három döntetlennel zárult, Ting azonban az utolsó partiban sötéttel 68 lépés után orosz riválisa fölé tudott kerekedni, ezzel elhódította a vb-címet,

s egyben bezsebelte a sikerért járó 1,2 millió eurós pénzdíjat is.

Nyepomnyascsij – aki két éve 7,5-3,5-re kapott ki Magnus Carlsentől a vb-címmeccsen – 800 ezer euróval vigasztalódhatott.

A 32 éves Nyepomnyascsij a világbajnokjelöltek tornájának megnyerésével biztosította helyét az idei döntőben, míg a 30 esztendős Ting ugyanott második lett, és azért válhatott az orosz játékos ellenfelévé, mert a regnáló világbajnok Magnus Carlsen visszalépett.

A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) eredeti kiírása szerint a világbajnoknak minden harmadik évben párosmérkőzésen kellett megvédenie címét. Ez a rendszer egészen 1993-ig működött, amikor az angol Nigel Short ellen a címvédő orosz Garri Kaszparov az általa életre hívott Profi Sakkozók Szövetsége (PCA) keretei között ült asztalhoz, és nyert.

A FIDE vb-címét így az orosz Anatolij Karpov szerezte meg a holland Jan Timman legyőzésével.

A FIDE váltott, és kieséses rendszerű világbajnokságokat rendezett. Kaszparov 15 éves uralkodásának honfitársa, Vlagyimir Kramnyik vetett véget. Ezután került sor a prágai egyezményre 2002-ben, amelynek következménye egy körmérkőzéses torna lett, ezen a bolgár Veszelin Topalov szerezte meg az első helyet.

Topalov 2006-ban vívott címegyesítő mérkőzést Kramnyikkal, majd következett a 2007-es, mexikói torna, ahol Viswanathan Anand diadalmaskodott.

Anand először 2008-ban védte meg címét Kramnyikkal szemben, majd a Topalovval vívott párosmérkőzésen is diadalmaskodott, 2012-ben pedig az izraeli Borisz Gelfandot győzte le.

Anand 2007 óta tartó uralmát 2013-ban az akkor 22 éves Magnus Carlsen zárta le, aki egy évvel később megvédte címét Ananddal szemben. A norvég zseni 2016-ban rapid partikban bizonyult jobbnak az orosz Szergej Karjakinnál, akárcsak 2018-ban, amikor az amerikai Fabiano Caruanát múlta felül. A 2021-es vb-címmeccsen az orosz Jan Nyepomnyascsijt verte a dubaji párosmérkőzésen, míg az idei párospartin – amitől Carlsen motivációhiány miatt visszalépett – Ting Li-zsen a sakktörténet első kínai világbajnoka lett, miután rövidített játszmákban legyőzte Nyepomnyascsijt.

A férfi sakkvilágbajnokok 1886 óta:

1886–1894: Wilhelm Steinitz (osztrák)

1894–1921: Emanuel Lasker (német)

1921–1927: Jose Raul Capablanca (kubai)

1927–1935: Alekszandr Aljechin (orosz)

1935–1937: Max Euwe (holland)

1937–1946: Aljechin

1946–1948: Aljechin halála után nem hirdettek világbajnokot

1948–1957: Mihail Botvinnik (szovjet)

1957–1958: Vaszilij Szmiszlov (szovjet)

1958–1960: Botvinnik

1960–1961: Mihail Tal (szovjet)

1961–1963: Botvinnik

1963–1969: Tigran Petroszjan (szovjet)

1969–1972: Borisz Szpasszkij (szovjet)

1972–1975: Bobby Fischer (amerikai)

1975–1985 és 1993–1999: Anatolij Karpov (szovjet)

1985–1993: Garri Kaszparov (szovjet, orosz), FIDE

1993–2000: Kaszparov, PCA

1999–2000: Alekszandr Halifman (orosz), FIDE

2000–2002: Viswanathan Anand (indiai), FIDE

2002–2004: Ruszlan Ponomarjov (ukrán), FIDE

2004: Rusztam Kaszimdzsanov (üzbég), FIDE

2000–2005: Vlagyimir Kramnyik (orosz), klasszikus címvédő

2005–2006: Veszelin Topalov (bolgár), FIDE

2006: Kramnyik, címegyesítés

2007: Anand

2008: Anand

2010: Anand

2012: Anand

2013: Magnus Carlsen (norvég)

2014: Carlsen

2016: Carlsen

2018: Carlsen

2021: Carlsen

2023: Ting Li-zsen (kínai)

 

Leadkép: .A kínai Ting Li-zsen sajtótájékoztatót tart az asztanai sakkvilágbajnoki döntő 14. mérkőzését követően 2023. április 29-én. Fotó: MTI/AP/Stanislav Filippov

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.