Tizenhat fotón mutatjuk az atlétikai vb első két napjának legjobb pillanatait

  • Simonyi Balázs
  • 2023. augusztus 23.

Sport

Világcsúcsok és világbajnokok, boldog magyar hétpróbázók, lelkes szurkolók, elképesztő momentumok – így zajlik az atlétikai világbajnokság Budapesten. Simonyi Balázs képeiből válogattunk.

 
A világ harmadik legnézettebb sporteseménye, az atlétikai világbajnokság rögtön kétórás csúszással indult múlt szombaton. A férfiak 20 km-es gyaloglását vihar miatt kellett halasztani
Fotó: Simonyi Balázs

 
Férfi 1500 méter, előfutamok. A kevés futószámok egyike (többnyire a középtávok, 800 és 1500 méter), ahol fehér futók dobogósok lehetnek
Fotó: Simonyi Balázs

 
A kameruni Emmanuel Eseme a férfi 100 méter selejtezőjében szenvedett sérülést. Mögötte az amerikai Noah Lyles, aki másnap megnyerte a döntőt
Fotó: Simonyi Balázs

 
A 100 méteres síkfutás mindig is a legnagyobb szám volt az atlétikában. Egy vébére kijutni borzasztó nehéz, de ha összejön, még három selejtezőn is venni kell az akadályt
Fotó: Simonyi Balázs
 

 
Az üres helyeket Youhuu, a vébé kabalfigurájának hasonmásával töltik meg. Ritkán kerül erre sor: az esemény többnyire teltházas, bár a nézők egy részét vidéki Fidesz-csoportokból utaztatják fel
Fotó: Simonyi Balázs

 
Szenderffy Dániel a férfi távolugrás selejtezőjében
Fotó: Simonyi Balázs

 
A jamaicai Rajindra Cambell érvényes kísérlet nélkül búcsúzott a súlylökés döntőjében
Fotó: Simonyi Balázs

 
A nyitónapon két holland futónő is elesett a célegyenes végén, mindez az aranyérmükbe került. A futólegenda Sifan Hassan taktikus versenyzéssel nyerhette volna a női 10 ezer métert, ha nem akad össze az etióp Tsegay lábával a cipője a végesprint során
Fotó: Simonyi Balázs

 
Ryan Crouser immár kétszeres világ- és olimpiai bajnok. A budapesti döntő hatodik, tehát a sorozat utolsó dobásában világcsúcsot lökött a 7,26 kilós súlygolyóval: 23 méter 51 centit
Fotó: Simonyi Balázs

 
A hollandok befejező embere, Femke Bol a célegyenesben bukott, így az amerikai vegyesváltó nyerte a 4x400 méteres síkfutást, ráadásul világcsúccsal
Fotó: Simonyi Balázs

 
Ha valakire nagy tétekben lehetett fogadni 1500 méteren, az a norvég Jakob Ingebrigtsen volt. Az olimpiai és világbajnok olyan magabiztosan futott a selejtezőkben, hogy még arra is volt ereje: a közönséget biztassa a befutója közben
Fotó: Simonyi Balázs

 
Az augusztus 20-án rendezett versenyszámok rengeteg magyar nézőt vonzottak: Krizsán Xénia 4. (hétpróba) és Halász Bence 3. helyéhez (kalapácsvetés) sokat hozzátettek a hazai szurkolók
Fotó: Simonyi Balázs

 
A női hétpróba az egyik legváltozatosabb szám, ami összetett kihívások elé állítja az atlétákat. Krizsán Xénia 22 ponttal maradt le a dobogóról, Nemes Rita a 10. helyen végzett
Fotó: Simonyi Balázs
 

 
Fotó: Simonyi Balázs

 
A szerb Ivana Vuleta meggyőző fölénnyel nyerte meg a női távolugrást (7,14 méter). Aleksandar Vucic szerb elnök a helyszínen gratulálhatott neki
Fotó: Simonyi Balázs 

 
A spanyol María Pérez 1:26:51-es eredeménnyel, félperces előnnyel nyerte a 20 km-es gyaloglást. Tempója futáshoz viszonyítva 4 perc 18-as kilométereknek felel meg
Fotó: Simonyi Balázs

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.