"Biztos azok szervezték ezt az egészet. Azok, ott a sátor alatt. Hát lehet ilyet csinálni? Nem tudnak a turisták közlekedni, mennek itt összevissza biciklivel a lépcsőkön meg ahol sétálnának az emberek, aztán lökik fel őket. Tudja, ki áll ezek mögött?!"
A Hajtás Pajtás Egyesület, egészen pontosan a futárszolgálat Hope Team nevezetű downhill (dh) különítménye az E.T. nevű taggal az élen.
Minden idők negyedik városi dh-versenyére készülődnek a Gellérthegyen, tehát
különleges látványosság
elébe nézünk. A karnevál már reggel nyolc óta tart: a Gellért Szálló oldalában sátrat, büfét állítottak fel, szól a zene. Folyik a készülődés, kicsit távolabb a Duna. Aztán felsorakoznak a pályabírók, a rendezők, a legszebb mégis az, amikor megjelenik kétszáz ember túrakerékpárral, teljes felszerelésben a nevezésre. Az ország minden részéből jöttek a hegyvidéki terepeken edződött versenyzők, sőt Erdélyből is érkezett egy csapat. Itt vannak a Veres Ördögök, a John Hill Gang!, az óbudaiak, a józsefhegyiek, sőt a Nagy SE (ők a "nagy esések") is, de itt vannak szűkebb és tágabb értelemben vett földijeim: a junior harmadik helyezettet adó Ózdi Kerékpáros Egyesület, no meg a csodálatos miskolciak. Olyan is akadt, aki nevezési lapján a bringa típusához azt írta: Tesco gazdaságos.
Vannak, akik méregdrága, és vannak, akik nagyon drága biciklivel indulnak, külön elismerés jár annak, aki merev vázú géppel megy nagyon jó időt, vagy éppen nem hegyi kerékpárral, hanem BMX-szel indul. A férfi- és női futam mellett junior, szenior és "hobbi" kategóriában is összemérhetik tudásukat az indulók - ez utóbbi a legnépszerűbb. A legfiatalabb hobbiversenyző ezúttal tizenhárom éves, de akadt olyan elszánt is, aki csak egy éve váltott a dh-ra, mégis sértetlenül megúszta a lefelé utat, csakúgy, mint egy végig defekttel versenyző bátor lány. Évente több versenyt is rendeznek a kerékpáros lejtmenet szerelmesei, általában szigorú szabályok - milyennek kell lennie a biciklinek, a felszerelésnek, a ruházatnak - alapján. Ám amit az "igazi" országos versenyen, idén augusztus 9-10-én, Sátoraljaújhelyen komolyan vesznek, itt, a Gellérthegyen nem olyan lényeges. Sokkal fontosabb, hogy
mindenki ismer mindenkit,
tehát a hangulat garantált, ráadásul - ahogy minden bulin - itt is akad egy remek mc, aki az ilyenkor nélkülözhetetlen zenei aláfestéssel szolgál. Szerencsére sikerült néhány szponzort is találni, így aztán az 1500 forintos nevezési díj elsősorban arra szolgál, hogy valami ajándékot - elsősorban kerékpáros kiegészítőket - is adhassanak a győztesnek a kupaként szolgáló, festett szódásüvegek és az elmaradhatatlan pezsgő mellett.
A nevezés után szabad a pálya, kezdődhet a gyakorlás, ami egyszerre felszerelésbemutató, kerékpár-kiállítás és performansz. Ilyenkor néhányan kihullanak, de mivel a biciklik és a versenyzők - akik alig látszanak a védőruhától - eléggé bírják a terhelést, csak a komoly csont- vagy biciklitörést elszenvedettek kénytelenek kiállni. A mentők jelenléte egyébként előírás más versenyeken, itt azonban felesleges, hiszen a város szívében vagyunk.
És különben is. A tapasztalatok alapján a versenyző inkább lejön a maga lábán, mint hogy hordágyra tegyék. Meg aztán a biciklit is valahogy le kell hozni. És ha már odalent a gép, csak rendbe kell rakni a mobil műhelyben. Akkor viszont már összetörve is fel kell menni újra a Szabadság-szobornál lévő starthoz, majd zúzni lefelé, ezerrel.
Itt ugyanis a "lefelé" a lényeg:
egy ilyen kerékpárral nem is lehet hegynek menni, kifejezetten lejtmenetre tervezték, különleges teleszkópjaival, ultramasszív vázával és a tárcsafékek miatt legalább harminckilós egy-egy gép, de a több tízcentis rugózás sem lehet túl kényelmes, ha valaki a Citadellára akar felkarikázni.
A kijelölt pálya tulajdonképpen nem hosszú. Viszont sok a lépcső, az éles kanyar, a szűk "folyosó". Átlagosan két perc alatt lehet megtenni, de a legjobbak jócskán "belül" teljesítenek: az idei győztes például 1:38.96-os idejével két teljes századmásodpercet vert rá a második helyezettre.
