Zöld téli sportok

Inkább a szánkó

  • Linder Bálint
  • 2009. november 26.

Sport

Azt gondolnánk, hogy mivel a természethez való alkalmazkodásból nőttek ki, a téli sportokat nyugodt szívvel gyakorolhatjuk. Erről persze szó sincs.

Bár a havas, jeges sportokat lényegében a közlekedés ősi, természetkímélő formái ihlették, ezek jó része mára nyilvánvalóan letért a helyes ösvényről. Nem kell hozzá gyakorlott zöldszem, hogy megállapítsuk: ennél már csak a technikai sportok jelentenek nagyobb csapást a természetre. Itt van rögtön két igen népszerű válfajuk, a síelés és a snowboard. Ezek helyszíne a kimagasló fajgazdagságú és rendkívül érzékeny alpesi ökoszisztéma, amelynek épsége a síkvidékek lakóinak is elemi érdekük - a hegyek csak Európában tízmilliók vízellátásáról gondoskodnak.

Ehhez képest napokig sorolhatnánk a modern síturizmus ártalmas, de a szórakozni vágyó közönség által figyelmen kívül hagyott kísérőjelenségeit. A lesikláshoz szükséges infrastruktúra megteremtése drasztikus beavatkozásokkal jár. A pályaépítés miatti fakivágás, a hegyi patakok természetes folyásának elrekesztése vagy az állatok vándorlási útjának megváltoztatása

legalább akkora kárt okoz,

mint a felvonók, a hegy tetején épült létesítmények, a menedékházak és a hozzájuk vezető utak. Az éj leple alatt kékesen pöfögő hókotrók, a víz- és energiazabáló hóágyúk (amelyekhez sok helyen adalék anyagokat is használnak) komoly hatással lehetnek az érzékeny élőhelyekre. A turisták szezonális igényei miatt a völgyek falvai városnyira duzzadnak, a hegyi utakon egekbe szökik a forgalom. Ezek mellett szinte eltörpül az a veszély, amelyet az üdülők működtetéséhez, a pályák és a felszerelések karbantartásához használt potenciálisan mérgező anyagok - olajok, gázok, kenőanyagok, fékfolyadékok, tisztítószerek stb. - jelentenek. A globális felmelegedéssel ráadásul a hatások koncentráltan fognak jelentkezni, az sem kizárt, hogy a turizmus új területeket próbál majd gyarmatosítani. Tudósok szerint különösen az északi féltekén lesz egyre több olyan tél, amikor kevés hó esik, az alacsonyabban fekvő síparadicsomok helyzete így könnyen megpecsételődhet. "Ezek egyszerűen nyugdíjba mennek, a síelőknek egyre és egyre magasabbra kell kapaszkodniuk, hogy havat találjanak" - jósolja a WWF alpesi programjának vezetője. Az ENSZ és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a világ nagy hegyvonulatai közül az Alpokat érinti a legsúlyosabban a klímaváltozás, emiatt nagyobb szerephez jut a hóágyúzás, és a terhelés a magasan fekvő területeken összpontosul.

Mindez persze nem érinti majd az olyan, fedett pályán vagy városi környezetben űzött téli sportokat, mint a hoki vagy a korcsolyázás; ne feledjük, hogy ezek egyelőre sajnálatosan sok energiaforrást - vizet, fűtőanyagot - igényelnek, a hűtőrendszerekben pedig ózonkárosító anyagok keringhetnek.

Joggal merül fel a kérdés, hogy felvilágosult embernek szabad-e mindezt pénzével, szabad idejével támogatnia. A válasz meglepő módon: igen. A téli sportok ugyanis annyira élvezetesek, hogy abbahagyásuk a legsötétebb depresszióba sodorhatja a visszataszító városi tél fogságában vergődő embert - abba a veszélyes, kiszámíthatatlan tudatállapotba, amikor elkezdünk közömbössé válni fogyasztási szokásaink természeti, társadalmi hatásaival szemben is. Szerencsére azért akadnak zöldszempontból is vállalható lehetőségek. Ilyen a szánkózás, a sífutás (pláne az arra kijelölt ösvényen, területen!) vagy a korcsolyázás, fakutyázás a Velencei-tavon - demonstratív módon kipirult arccal a Sukoró mellé tervezett ökológiai katasztrófa közelében (vonat félóránként!). Ha valami teljesen újra vágyunk, megfelelő felszerelést eszkábálva síkon is adózhatunk a lécet szörfvitorlával kombináló windski örömeinek, ez ma igen divatos tevékenység Észak-Amerikában. A nosztalgia kedvelőinek pedig ott van egy másik gyorsan fejlődő sportág, a hótalpazás. A hatezer éve feltalált ovális lábbelik nem arra valók, hogy a hegyoldalakról boszorkányos gyorsasággal lejussunk, a cél a hó felszínén való biztonságos haladás mindenféle terepen. Aki járni tud, nyugodtan élvezheti a kiváló rehabilitációs és kondicionáló edzésmódszert, amelyet egy amerikai archeológus szerint Ötzi, az Alpokban meggyilkolt jégkorszaki ember is gyakorolt - talán ezért is juthatott olyan magasra üldözői elől.

Ha mindenáron síelni,

snowboardozni szeretnénk, felejtsük el a remélt kedvezményeket, és sohase induljunk útnak a szezon legelején vagy a végén. A lesiklás okozta erózió az élőhelyek pusztulásához, a környező források és felszíni vizek szennyezéséhez vezethet. Tél elején és végén, amikor a hóréteg nem elég vastag és a talaj nedves, a száguldás nagyobb károkat okozhat. Hogy egyáltalán merre induljunk, az fogas kérdés. A legjobb volna persze Észak-Amerikába utazni, erről azonban a költségek és az utazás szén-dioxid-kibocsátási mértéke miatt le kell mondanunk, pedig ott számos síparadicsomban a bevételből megújulóenergia-projekteket támogatnak. A hollywoodi sztárok kedvence, a Colorado állambéli Aspen már tavaly azt tervezte, hogy szélturbinapark felállításával energetikailag önállóvá válik a 2010-es téli olimpia alpesi számainak helyszíne, míg a kanadai Whistler Blackcomb ezt hamarosan meg is valósítja. Ez lesz a világ első nagy sícentruma, amelyik teljes egészében megújuló energiával, nevezetesen vízzel működik. Karácsonyra kész a csőrendszer és az új vízerőmű, amelyik a harmincnyolc felvonót, másfél tucat éttermet, kétszázötven hóágyút és számos egyéb épületet energiával ellátja. Az úgynevezett egzotikumot keresve egyesek akár Kasmírba vagy Alaszkába is képesek elrepülni néhány vidám nap kedvéért, az ilyen típusú barbárságra nyilván nem kell sok szót vesztegetnünk. Ha van hó, semmi akadálya, hogy hazánk vagy a szomszédos országok szerényebb lankáival is beérjük, legalább addig, amíg a világpolitika nem szül egy hathatós klímaegyezményt. Ha külföld, akkor feltétlenül telekocsi. Megérkezéskor legtöbb honfitársunk rohan elfoglalni az apartman legnagyobb szobáját, ahová nem csak oldalazva lehet bemenni, és/vagy nekiáll falatozni. A zöldsíelő a parkolóból egyenesen a komplexum üzemeltetőihez indul, hogy kiderítse, milyen intézkedésekkel próbálták az energiafogyasztást és a környezeti károkat mérsékelni, amióta foglaláskor erre utoljára rákérdezett. A fűtött szállást egyébként meglepő módon csaknem mindenki a

jól sikerült

téli vakáció egyik alapfeltételének tekinti, holott nem az. A szerző néhány ismerőse a kilencvenes években egyszerűen sátrat vert egy felkapott nyugati síparadicsom parkolója mellett a fenyvesben, és egész idő alatt kitűnően érezték magukat. Néhány kényelmi szempontról átmenetileg le kellett mondaniuk, de az embert a nap végén jó meleg hálózsák és a nyugodt lelkiismeret ajándéka, a zavartalan álom várja. Sokan ébredés után nem sokkal már a sílifteknél tolonganak, hogy egész nap Földanya rovására cipeltessék magukat. Ennél bölcsebb, ha a pálya szélén haladva legalább néhány kört gyalog teljesítünk felfelé, mert így csak napenergiát használunk, és a mozgás melegen tartja izmainkat. Ha nem bírunk a kényelemről lemondani, legalább ne töltsük haszontalanul a drága időt, a menet közben gyakran percekre leálló lift ideális helyszín egy kis szemléletformálásra. A kabinos előnye a nagyobb számú hallgatóság, a kétszemélyes libegőben útitársunk nem tud hátat fordítani. Fentről nekilódulva ne vagánykodjunk! Az engedélyezett területen kívüli sportolás sok esetben károsíthatja a környezetet, mivel ott gyakran védett állat- és növényfajok élnek. A legjobb, ha a kijelölt pályán maradunk, ez kevésbé balesetveszélyes is. Biztonságunkra minden körülmények között fordítsunk kiemelt figyelmet: legyünk tisztában a "sí-KRESZ" szabályaival, és ne száguldozzunk - a törött láb miatti motoros szános mentés környezetvédelmi vonzata az egész üdülés hangulatát leronthatja.

Ha csak évente egyszer-kétszer járunk terepre, felszerelésből nem érdemes újat vásárolni. Béreljünk még otthon, esetleg a helyszínen, így mindig a legújabb modellt viselhetjük. Vagy vegyünk használtat, ennek és a kölcsönzésnek jelentős piaca van itthon is - nézzünk körbe az interneten, de csak olyat vegyünk, amit ki- vagy felpróbálhattunk. Közösségi oldalakon, baráti, családi körben remekül lehet cserélgetni deszkát, korcsolyát, szánkót és hokifelszerelést is. A léc és a cipő régen természetes anyagokból készült, ma viszont műanyagból, jobb, ha ezek nem az égetőben, lerakóban végzik. Ha cuccunk túl lestrapált ahhoz, hogy továbbadjuk, akkor jusson eszükbe, hogy egy vállalkozó kedvű barkácsoló ezekből még mennyi mindent készíthet. Ötleteket a recycledskis.com vagy a reeski.ezweave.com oldalakról meríthetünk, ahol használt sílécből, hódeszkából kerti bútort - padot, széket, napozóágyat, fogast, madáretetőt -, illetve vécédeszkát, újságtartót, ajándéktárgyakat készítenek. Az új holminál a lényeg a funkcionalitás - végül is a biztonságunk múlik ezen -, de külföldön már kaphatóak olyan termékek, amelyek ugyanazt a minőséget környezetbarát módon kínálják. Lebomló bambuszból, kenderből készült snowboardon csúszni sokkal nagyobb élvezet, főleg ha újrahasznosított műanyagból készült alsóneműben megyünk ki a pályára, és pihenőnk alatt organikus csokoládét fogyasztunk. Ha a napelemes kabátot választjuk, zsebünkben pár csúszás alatt feltöltődnek a hordozható elektromos eszközök, és este nem kell majd a szálláson emiatt külön áramot pazarolni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.