Bár a havas, jeges sportokat lényegében a közlekedés ősi, természetkímélő formái ihlették, ezek jó része mára nyilvánvalóan letért a helyes ösvényről. Nem kell hozzá gyakorlott zöldszem, hogy megállapítsuk: ennél már csak a technikai sportok jelentenek nagyobb csapást a természetre. Itt van rögtön két igen népszerű válfajuk, a síelés és a snowboard. Ezek helyszíne a kimagasló fajgazdagságú és rendkívül érzékeny alpesi ökoszisztéma, amelynek épsége a síkvidékek lakóinak is elemi érdekük - a hegyek csak Európában tízmilliók vízellátásáról gondoskodnak.
Ehhez képest napokig sorolhatnánk a modern síturizmus ártalmas, de a szórakozni vágyó közönség által figyelmen kívül hagyott kísérőjelenségeit. A lesikláshoz szükséges infrastruktúra megteremtése drasztikus beavatkozásokkal jár. A pályaépítés miatti fakivágás, a hegyi patakok természetes folyásának elrekesztése vagy az állatok vándorlási útjának megváltoztatása
legalább akkora kárt okoz,
mint a felvonók, a hegy tetején épült létesítmények, a menedékházak és a hozzájuk vezető utak. Az éj leple alatt kékesen pöfögő hókotrók, a víz- és energiazabáló hóágyúk (amelyekhez sok helyen adalék anyagokat is használnak) komoly hatással lehetnek az érzékeny élőhelyekre. A turisták szezonális igényei miatt a völgyek falvai városnyira duzzadnak, a hegyi utakon egekbe szökik a forgalom. Ezek mellett szinte eltörpül az a veszély, amelyet az üdülők működtetéséhez, a pályák és a felszerelések karbantartásához használt potenciálisan mérgező anyagok - olajok, gázok, kenőanyagok, fékfolyadékok, tisztítószerek stb. - jelentenek. A globális felmelegedéssel ráadásul a hatások koncentráltan fognak jelentkezni, az sem kizárt, hogy a turizmus új területeket próbál majd gyarmatosítani. Tudósok szerint különösen az északi féltekén lesz egyre több olyan tél, amikor kevés hó esik, az alacsonyabban fekvő síparadicsomok helyzete így könnyen megpecsételődhet. "Ezek egyszerűen nyugdíjba mennek, a síelőknek egyre és egyre magasabbra kell kapaszkodniuk, hogy havat találjanak" - jósolja a WWF alpesi programjának vezetője. Az ENSZ és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a világ nagy hegyvonulatai közül az Alpokat érinti a legsúlyosabban a klímaváltozás, emiatt nagyobb szerephez jut a hóágyúzás, és a terhelés a magasan fekvő területeken összpontosul.
Mindez persze nem érinti majd az olyan, fedett pályán vagy városi környezetben űzött téli sportokat, mint a hoki vagy a korcsolyázás; ne feledjük, hogy ezek egyelőre sajnálatosan sok energiaforrást - vizet, fűtőanyagot - igényelnek, a hűtőrendszerekben pedig ózonkárosító anyagok keringhetnek.
Joggal merül fel a kérdés, hogy felvilágosult embernek szabad-e mindezt pénzével, szabad idejével támogatnia. A válasz meglepő módon: igen. A téli sportok ugyanis annyira élvezetesek, hogy abbahagyásuk a legsötétebb depresszióba sodorhatja a visszataszító városi tél fogságában vergődő embert - abba a veszélyes, kiszámíthatatlan tudatállapotba, amikor elkezdünk közömbössé válni fogyasztási szokásaink természeti, társadalmi hatásaival szemben is. Szerencsére azért akadnak zöldszempontból is vállalható lehetőségek. Ilyen a szánkózás, a sífutás (pláne az arra kijelölt ösvényen, területen!) vagy a korcsolyázás, fakutyázás a Velencei-tavon - demonstratív módon kipirult arccal a Sukoró mellé tervezett ökológiai katasztrófa közelében (vonat félóránként!). Ha valami teljesen újra vágyunk, megfelelő felszerelést eszkábálva síkon is adózhatunk a lécet szörfvitorlával kombináló windski örömeinek, ez ma igen divatos tevékenység Észak-Amerikában. A nosztalgia kedvelőinek pedig ott van egy másik gyorsan fejlődő sportág, a hótalpazás. A hatezer éve feltalált ovális lábbelik nem arra valók, hogy a hegyoldalakról boszorkányos gyorsasággal lejussunk, a cél a hó felszínén való biztonságos haladás mindenféle terepen. Aki járni tud, nyugodtan élvezheti a kiváló rehabilitációs és kondicionáló edzésmódszert, amelyet egy amerikai archeológus szerint Ötzi, az Alpokban meggyilkolt jégkorszaki ember is gyakorolt - talán ezért is juthatott olyan magasra üldözői elől.
Ha mindenáron síelni,
snowboardozni szeretnénk, felejtsük el a remélt kedvezményeket, és sohase induljunk útnak a szezon legelején vagy a végén. A lesiklás okozta erózió az élőhelyek pusztulásához, a környező források és felszíni vizek szennyezéséhez vezethet. Tél elején és végén, amikor a hóréteg nem elég vastag és a talaj nedves, a száguldás nagyobb károkat okozhat. Hogy egyáltalán merre induljunk, az fogas kérdés. A legjobb volna persze Észak-Amerikába utazni, erről azonban a költségek és az utazás szén-dioxid-kibocsátási mértéke miatt le kell mondanunk, pedig ott számos síparadicsomban a bevételből megújulóenergia-projekteket támogatnak. A hollywoodi sztárok kedvence, a Colorado állambéli Aspen már tavaly azt tervezte, hogy szélturbinapark felállításával energetikailag önállóvá válik a 2010-es téli olimpia alpesi számainak helyszíne, míg a kanadai Whistler Blackcomb ezt hamarosan meg is valósítja. Ez lesz a világ első nagy sícentruma, amelyik teljes egészében megújuló energiával, nevezetesen vízzel működik. Karácsonyra kész a csőrendszer és az új vízerőmű, amelyik a harmincnyolc felvonót, másfél tucat éttermet, kétszázötven hóágyút és számos egyéb épületet energiával ellátja. Az úgynevezett egzotikumot keresve egyesek akár Kasmírba vagy Alaszkába is képesek elrepülni néhány vidám nap kedvéért, az ilyen típusú barbárságra nyilván nem kell sok szót vesztegetnünk. Ha van hó, semmi akadálya, hogy hazánk vagy a szomszédos országok szerényebb lankáival is beérjük, legalább addig, amíg a világpolitika nem szül egy hathatós klímaegyezményt. Ha külföld, akkor feltétlenül telekocsi. Megérkezéskor legtöbb honfitársunk rohan elfoglalni az apartman legnagyobb szobáját, ahová nem csak oldalazva lehet bemenni, és/vagy nekiáll falatozni. A zöldsíelő a parkolóból egyenesen a komplexum üzemeltetőihez indul, hogy kiderítse, milyen intézkedésekkel próbálták az energiafogyasztást és a környezeti károkat mérsékelni, amióta foglaláskor erre utoljára rákérdezett. A fűtött szállást egyébként meglepő módon csaknem mindenki a
jól sikerült
téli vakáció egyik alapfeltételének tekinti, holott nem az. A szerző néhány ismerőse a kilencvenes években egyszerűen sátrat vert egy felkapott nyugati síparadicsom parkolója mellett a fenyvesben, és egész idő alatt kitűnően érezték magukat. Néhány kényelmi szempontról átmenetileg le kellett mondaniuk, de az embert a nap végén jó meleg hálózsák és a nyugodt lelkiismeret ajándéka, a zavartalan álom várja. Sokan ébredés után nem sokkal már a sílifteknél tolonganak, hogy egész nap Földanya rovására cipeltessék magukat. Ennél bölcsebb, ha a pálya szélén haladva legalább néhány kört gyalog teljesítünk felfelé, mert így csak napenergiát használunk, és a mozgás melegen tartja izmainkat. Ha nem bírunk a kényelemről lemondani, legalább ne töltsük haszontalanul a drága időt, a menet közben gyakran percekre leálló lift ideális helyszín egy kis szemléletformálásra. A kabinos előnye a nagyobb számú hallgatóság, a kétszemélyes libegőben útitársunk nem tud hátat fordítani. Fentről nekilódulva ne vagánykodjunk! Az engedélyezett területen kívüli sportolás sok esetben károsíthatja a környezetet, mivel ott gyakran védett állat- és növényfajok élnek. A legjobb, ha a kijelölt pályán maradunk, ez kevésbé balesetveszélyes is. Biztonságunkra minden körülmények között fordítsunk kiemelt figyelmet: legyünk tisztában a "sí-KRESZ" szabályaival, és ne száguldozzunk - a törött láb miatti motoros szános mentés környezetvédelmi vonzata az egész üdülés hangulatát leronthatja.
Ha csak évente egyszer-kétszer járunk terepre, felszerelésből nem érdemes újat vásárolni. Béreljünk még otthon, esetleg a helyszínen, így mindig a legújabb modellt viselhetjük. Vagy vegyünk használtat, ennek és a kölcsönzésnek jelentős piaca van itthon is - nézzünk körbe az interneten, de csak olyat vegyünk, amit ki- vagy felpróbálhattunk. Közösségi oldalakon, baráti, családi körben remekül lehet cserélgetni deszkát, korcsolyát, szánkót és hokifelszerelést is. A léc és a cipő régen természetes anyagokból készült, ma viszont műanyagból, jobb, ha ezek nem az égetőben, lerakóban végzik. Ha cuccunk túl lestrapált ahhoz, hogy továbbadjuk, akkor jusson eszükbe, hogy egy vállalkozó kedvű barkácsoló ezekből még mennyi mindent készíthet. Ötleteket a recycledskis.com vagy a reeski.ezweave.com oldalakról meríthetünk, ahol használt sílécből, hódeszkából kerti bútort - padot, széket, napozóágyat, fogast, madáretetőt -, illetve vécédeszkát, újságtartót, ajándéktárgyakat készítenek. Az új holminál a lényeg a funkcionalitás - végül is a biztonságunk múlik ezen -, de külföldön már kaphatóak olyan termékek, amelyek ugyanazt a minőséget környezetbarát módon kínálják. Lebomló bambuszból, kenderből készült snowboardon csúszni sokkal nagyobb élvezet, főleg ha újrahasznosított műanyagból készült alsóneműben megyünk ki a pályára, és pihenőnk alatt organikus csokoládét fogyasztunk. Ha a napelemes kabátot választjuk, zsebünkben pár csúszás alatt feltöltődnek a hordozható elektromos eszközök, és este nem kell majd a szálláson emiatt külön áramot pazarolni.
