A sznúker királya: Sztív az ötvenediken

  • Szekeres István
  • 2007. augusztus 23.

Szex

Õt nem szokás ledéviszezni. A sznúker (snooker) többi nagymenőjét, Higginst (az aktuális világbajnokot), Hendryt, O'Sullivant, Murphyt a vezetéknevükön említik beszélgetésekben, híradásokban, tévéközvetítésekben, de Steve Davis más. Õ szinte mindig sztívdévisz. Amikor pedig nem, akkor csak mint sztív kerül szóba, így emlegetik a rajongói, és így hódol előtte a tévériporter.

Õt nem szokás ledéviszezni. A sznúker (snooker) többi nagymenőjét, Higginst (az aktuális világbajnokot), Hendryt, O'Sullivant, Murphyt a vezetéknevükön említik beszélgetésekben, híradásokban, tévéközvetítésekben, de Steve Davis más. Õ szinte mindig sztívdévisz. Amikor pedig nem, akkor csak mint sztív kerül szóba, így emlegetik a rajongói, és így hódol előtte a tévériporter.

*

Éppen most ért az ötvenedikre, 1957. augusztus 22-én született. 1981-89 között hatszor nyerte meg a világbajnokságot, hét évig vezette a világranglistát. Pályafutása során 28 pontszerző és 45 egyéb versenyt nyert. Összesen száz viadalon volt a döntő szereplője (utoljára 2005-ben), és abból hetvenhármat megnyert.

Bár nem ő a legeredményesebb - Stephen Hendry, aki utána lépett a sportág trónjára, hétszeres világbajnok, és hétmillió fontot kasszírozott a sznúker pénzdíjaiból, Steve öt és felet. Csakhogy a tizenkét évvel fiatalabb Hendry - úgy tűnik - igencsak leeresztett, míg Steve Davis ötvenévesen is állja a sarat. Alighanem a Rekordok könyvébe illik, hogy valaki ebben a korban a világranglista első tizenhat helyezettje között szerepel, vagyis minden nagy versenyt a főtáblán kezd. Régen nyert utoljára, de a mérkőzéseire megtelik a nézőtér, mert még mindig képes a csodára.

A sznúkert a biliárdban használtnál jóval hosszabb és szélesebb asztalon játsszák, az a cél, hogy - meghatározott sorrendben - valamennyi golyó eltűnjön az asztal két oldalán lévő hat lyukban. Kivéve a fehéret, mert az a "főnök", azt kell meglökni, hogy a "többiek" útnak induljanak a megfelelő irányba. Vannak piros golyók és - úgymond - színesek (nem mintha a piros nem lenne szín). A pirosak lyukba küldése egy pontot ér, a többi haté mást és mást, kettőtől hétig. Amíg piros van az asztalon, a lyukakba hullt színesek visszakerülnek a helyükre. A golyók összértéke 147 egy játékban, ennek frém (frame) a neve, a háromszög alapú keret jelképezi, melynek segítségével a kezdéshez az asztalra helyezik a piros golyókat (a többinek kijelölt helye van, azok egyenként kerülnek oda). Már csak egy fogalmat érdemes megismerni, az pedig a brék (break), amely a játékos egyhuzamban belőtt golyóinak pontértékét rögzíti.

Ha tehát valaki úgy löki be az összes golyót, hogy nem hibázik, vagyis nem adja át a terepet az ellenfélnek, akkor elérheti a maximális bréket, a 147-et. (Az csupán kuriózum, és csak hosszas magyarázat után lenne érthető, hogy a legnagyobb brék valójában 151.) Rettenetesen nehéz a csúcsra eljutni, de megéri. A közelmúltban lezajlott sanghaji, idénynyitó versenyen húszezer fontot és egy húszezer font értékű kocsit kapott volna, aki megcsinálja, s ezzel vissza is kanyarodhatunk Steve Davishez, szintén egy kerek évforduló kapcsán. Éppen huszonöt éve ő érte el az első, tévéfelvételen is rögzített, tehát hitelesített maximális bréket a Lada Classic versenyen.

Pofonegyszerű lenne a helyzet (és dögunalom a játék), ha a kizárólagos célt a soron következő golyó lyukba küldése jelentené. Egy profi játékos ebben az alapesetben százból minimum kilencvenkilencszer biztos kézzel találna be.

Csakhogy az igazi feladat az, hogy a fehér golyót, miután elvégezte a dolgát, olyan helyzetbe hozzák (pozicionálják), hogy a soron következő társát is gond nélkül küldhesse a helyére. És ettől kezdve már valóban Steve Davisről szól a történet.

Van a sportágnak egy híres akadémiája az angliai Sheffieldben (ahol - nem mellékesen - minden évben, hagyományosan, a világbajnokságot is rendezik). Ott tanulják a mesterséget a fiatal britek, de oda zarándokolnak el a külföldiek is, közöttük nagyon sok kínai tehetség, s onnan nőtt ki például a jelen egyik nagy ígérete, Robertson, a szőke ausztrál is. A tananyag igen jelentős része Steve Davis játékából született.

Fantasztikus a helyzetmegoldó képessége, amihez persze biztos kéznek is társulnia kell. Tanítani lehet az asztalhoz való "beállását", ahogy ideális szögben hajol a játéktér fölé. Kézügyességét más típusú biliárdokkal is pallérozza, és rendszeres szereplője a trükkversenyeknek. Fejét a pókerben is gyümölcsözően kamatoztatja, kiváló sakkozó hírében áll. Minden bizonnyal ennek köszönhető klasszis teljesítménye. Olyan, mint az a zseniális futballista, akinek a nézőtérről száz variációt kiabálnak be a szurkolók, de ő megtalálja a százegyediket, a legeslegjobbat, amitől aztán mindenki elhűl.

Logikus a kérdés: ha Steve Davis ilyen menő ma is, miért nem nyeri még mindig sorozatban a versenyeket?

Szokták magyarázni a korával. Hogy meg-megremeg a keze. Hogy nem képes regenerálódni napról napra, mérkőzésről mérkőzésre. De sokkal inkább arról van szó, hogy a hosszú évek alatt (1978 óta játszik a profik között), elvesztette a monotóniatűrését. A sznúkerben ugyanis akadnak olyan tiszta helyzetek, mint a sakkban a gyalogelőny, s ezt csak szisztematikusan, ámbár unalmasan végig kell játszani. És Steve Davis erre már nem képes. A bonyolult helyzetek káprázatos megoldása után néha a legegyszerűbb szituációban is hibázik, lerí róla, hogy nincs türelme az efféle pepecseléshez. Csak ritkán ér el százas bréket.

A stratégiai csatákban ma is felülmúlhatatlan, de a gépies játékban verhető. Az új nemzedék életrevalóbb, célratörőbb sznúkert játszik. Sokat tud abból, amit a nagy előd bemutat. De elsősorban győzni akar. Steve Davis viszont játszani. Nem frémeket akar nyerni (pedig a nagy versenyeken ezer fontot fizetnek egyért), nem a meccs, nem a verseny áll a figyelme középpontjában, hanem az alkotás.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.