Ennek fórumai a kétévente rendezett konferenciák és a hozzájuk kapcsolódó kiadványok. A két vezető, Elisa Klapheck és Lara Dämmig tudósként és reformzsidóként egyaránt ezt az ügyet képviseli. Elisa könyvet írt az első női rabbiról, az Auschwitzban megölt német Regina Jonasról, és maga is rabbinövendék. Lara pedig a berlini Lauder Alapítvány munkatársa, valamint Bertha Falkenberg életét kutatja, aki a Zsidó Női Liga elnöke és a berlini zsidó közösség közgyűlésének első női tagja volt a múlt század elején. Lara a kilencvenes években kezdeményezője volt egy ún. egalitárius minjánnak, azaz olyan vallási gyülekezetnek, amelynek - a hagyománnyal szemben - nők is tagjai lehettek. A Bet Debora ügyeit mindketten önkéntesként viszik.
A nők szerepének újragondolása a zsidóságban lökést kapott ugyan a hatvanas évek feminista mozgalmaitól, de gyökerei mintegy száz évvel korábbra, a 19. századi reformjudaizmusig nyúlnak vissza, mely a férfiak és nők egyenlőségét követelte a vallás minden területén. A zsidó emancipáció, a zsidók polgárjogi helyzetének megváltozása eltávolította a nőket a judaizmustól, mert a világi felsőoktatás nagy vonzerőt jelentett. A nők zsidó valláson belüli oktatásának kezdeményezése a lengyelországi Báis Jaákov mozgalomból indult a tízes években.
Az idei berlini konferencia a Hatalom és felelősség a zsidó nők látószögéből címet viselte. A négy évvel ezelőtti Női rabbik és a két éve rendezett A zsidó család. Mítosz és valóság után a mostani téma kitágította és a politikum irányába terelte a vitákat. Az előadások a zsidóság és a feminizmus lehetséges érintkezési pontjait járták körül. Rabbik, egyetemre járó nők, aktivisták, művészek gyűltek össze Európa minden részéből, a Kaukázusból és Amerikából, eltérő motivációkkal, víziókkal és kommunikációs stílussal. A résztvevőkkel beszélgetve feltűnő volt, hogy mindenki elszármazott valahonnan; szinte senki nem ott él, ahol született - angol és amerikai születésű berliniek, jeruzsálemi angolok, félmagyar amerikaiak. A diaszpóra diaszpórája. A berlini zsidóság a faldőlés után megtöbbszöröződött, óriási bevándorlási hullám indult meg, különösen sok ortodox orosz zsidó telepedett le a volt Kelet-Berlinben. A konferencián értelemszerűen kisebbségben voltak az ortodox zsidók, a többség valamilyen reformközösség tagja, vagy világi-kulturális kötődése van a zsidósághoz.
A hitközség anyagilag nem támogatta ugyan a konferenciát, de képviselői szép beszédeket mondtak. Hatalom és felelősség ugyanazon érem két oldala, amint ezt a nyitóelőadást tartó Charlotte Knobloch, a németországi zsidó központi tanács (kb. a Mazsihisz megfelelője) elnökhelyettese megállapította. Felelős módon élni a hatalommal - ez nemtől függetlenül is követendő feladat, ami a nőknek talán könnyebben megy, csak hatalmi pozícióba kerülniük nehezebb. Centrum és periféria jó esetben dinamikus képződmények, ezt példázza a Bet Debora története is; néhány éve még "kívülről" kezdeményezte a rendezvény szervezését, mára pedig maga is hatalommal (és felelősséggel) rendelkező erővé vált. A másik felszólaló Cynthia Kain, a berlini hitközség elnökhelyettese volt. Az üvegplafon-jelenség itt is érvényesül, elnökhelyettesi szintnél följebb nem viszik a nők. Bár az itteni hitközséghez képest jobb a helyzet; nálunk az országos szervezet tizenöt elöljárója között egyetlen nő sincs (a fővárosban tizenegy-kettő az arány), a közgyűlésben pedig kb. 10 százalék a nők aránya.
A témák egy része a zsidóságtól függetlenül, általában a női szerepek kérdéskörét érintette. A "nők a zsidó közösségi sajtóban" vagy a "zsidó nők és az irodalom" típusú workshopok kevésbé a zsidóságról, inkább általában véve a nők pozíciójáról szóltak az írás, szerkesztés, témává válás, kanonizálódás terén. A workshopok egy másik csoportja a nőknek a zsidó hagyományban, a rabbinikus irodalomban betöltött szerepével foglalkozott.
A beszélgetések gyorsan eljutottak a definíciók és pozíciók kérdéséig. Alice Shalvi, a jeruzsálemi zsidó tudományok intézetének egykori rektora és az izraeli női hálózat alapítója felidézte egyetemi kollégája kritikáját: "Az a baj veled, hogy csak a nőkről gondolkodsz, nem általában az emberekről." Az "általános ember" képe azonban korlátolt illúzió, amely valójában a mindenkori privilegizált csoport szűk perspektíváját tükrözi. A dilemma vagy áldilemma továbbra is fennáll: külön női térre, terekre van-e szükség, vagy inkább ún. "gender-mainstreaming"-re, vagyis az egyenlő esélyek érvényesítésére a vallásban, a politikában, a közigazgatásban? Van-e értelme, létjogosultsága, haszna külön női nézőpontról beszélni a zsidóságon belül (arról nem is szólva, hogy milyen alapon határozzuk meg magát a zsidóságot)?
Az univerzalizmus tarthatatlansága mellett ott lebeg a partikularizmus veszélye is. Ez leginkább az izraeli-palesztin konfliktus kapcsán fogalmazódott meg, amiről persze többször is szó volt a négy nap során. Nira Yuval-Davis, aki nem és nemzet kérdéseiről oktat és publikál Londonban, és a Nemzetközi Szociológiai Társaság nemzeti, etnikai és kisebbségi bizottságának elnöke, előadását a (zsidó) partikularizmus és nacionalizmus veszélyeire hegyezte ki. Álláspontja szerint veszélyes Izraelt tekinteni a judaizmus legfőbb, esszenciális letéteményesének, az izraeli zsidóknak is a diaszpóra részeként kellene magukra tekinteniük. Korlátozottnak ítélte a biztonsági diskurzust, és leegyszerűsítőnek az áldozat/elnyomó szembeállítást. A vele vitába szállók azt hangsúlyozták, hogy alapvető súlykülönbség van az arabok területi sérelmei és a zsidók létükben való fenyegetettsége között. Abban mindenesetre egyetértés mutatkozott, hogy érvényes lehet feminista kontextusban gondolkodni a nők szerepéről a béketeremtésben, vagy általánosabban a tikkún ólám, a világ megjavítása bibliai programjában.
Olyan oximoron is létezik már, mint ortodox női rabbi. Bea Wyler például a New York-i konzervatív zsidó teológiai szemináriumban végzett, és az oldenburgi zsinagóga rabbija. Eveline Goodman-Thau a bécsi filozófiai intézet vendégprofesszora és számos zsidó közösség vendégrabbija. Elmesélte szakmai életútját a fiatal Avitall Gerstetter, az első német női kántor. A reformszárny reformszárnyát a londoni radikális feminista leszbikus rabbi, Sheila Shulman képviselte. Saját közösségének kétharmada meleg és leszbikus, a maradék egyharmad egyedülálló heteroszexuális. Sheila előad a londoni Leo Baeck College-ban is. Ebben a neves liberális zsidó oktatási intézményben képezték a legtöbb európai női rabbit, így például a magyar Kelemen Katalint is.
Péntek este rendesen fel lehetett töltődni spirituális energiával a Kábbálát Sábbát szertartáson, amelyet Jalda Rebling előadóművész és Elisa Klapheck celebrált. A programot vasárnap este Deborah Phillips Mosaic című ihletett filmmontázsa, iszlám és zsidó épületek, hangok "transzcendentális konvergenciája" zárta.
A tervek szerint két év múlva az Esztertáska és a Bet Debora közös szervezésében Budapesten zajlik a konferencia, a munkálatok máris megkezdődtek.
Borgos Anna
