November elsõ vasárnapjának hajnalán, három óra tájban a Temze déli partján, a Royal Festival Hall közelében hat tinédzser megtámadta és agyonverte a 37 éves David Morleyt. A férfi negyven külsérelmi nyom, megrepedt lép és több bordatörés következtében vesztette életét a közeli kórházban. A South Bank környékén aznap hajnalban hat másik támadást hajtottak végre, melyek többségét a rendõrség homofób indíttatásúként kezelt. Ugyanezen a hét végén egy spanyol állampolgárságú férfit késsel támadtak meg egy észak-londoni buszjáraton, állapota súlyos, de nem életveszélyes.
A küzdés maga
Morley esete nemcsak azért érdemel figyelmet, mert õ volt a hét vége egyetlen halálos áldozata, hanem mert 1999-ben a "gay Soho"-ban található Admiral Duncan pub ellen elkövetett szögbomba merénylet egyik túlélõje volt (három halálos áldozat, hetven sebesült). Ugyanabban az évben a Royal Festival Hall környékén, a Hungerford Bridge-en is történt meleggyilkosság: egy 24 éves joghallgatót elõbb eszméletlenre vertek, majd a folyóba dobtak. Morley és az áldozatok többsége egyébként a Temze túloldalán található népszerû Heaven gayklubból sétált át a South Bank környékére.
A bûnelkövetési statisztikák szerint a melegek ellen elkövetett merényletek száma növekszik, ami ellentmondani látszik a nyíltan melegszórakozó-helyek és egyéb szolgáltatások szaporodásának és a nem meleg kuncsaftok érdeklõdésének e helyek és rendezvények iránt. Utóbbinak eklatáns példája a londoni meleg büszkeség felvonulás, mely ma már közel egymillió támogatót vonz. Egyes elméletek szerint ezek az alkalmak nem föltétlenül a tolerancia terjedését jelzik, hanem az elõítéletek és beidegzõdések felfüggesztését. A Heavent is sok hetero és turista látogatja.
Mások arra mutatnak rá, hogy a melegmozgalom léte és militáns volta csak akkor értelmezhetõ, ha a társadalom jelentõs része e mozgalométól más véleményen van. Ha ugyanis a túlnyomó többség hozzáállása és a szokásrend a tolerancia és a másság társadalmi integrálása mellett foglalna állást, nem lenne szükség e mozgalmakra. Nem véletlen, hogy Skandináviában, ahol a lakosság 80 százaléka mutat megértést a homoszexualitás iránt, nincsenek olyan jelentõs mozgalmak, mint az angolszász országokban. Egyébként kulturális népszerûségük is az ellenállás és a dac vállalásából fakad. A melegmozgalmak színe-java nem pusztán érdekképviselet, hanem az elnyomás elleni küzdelem, a haladás élharcosaként jelenik meg.
Nem habos torta, nem parádé
Az angolszász liberalizmus sarokköve a nézetek ütköztetése. De amikor a nézetek meggyõzõdés és életforma alakját öltik, társadalmi súrlódásokra, jogilag is értelmezhetõ kirekesztésre, zaklatásra, erõszakra adhatnak alkalmat. És adnak is, tragikus következményekkel.
David Morley halála újabb lökést adott a londoni rendõrségnek, hogy felülvizsgálja a gyûlölet-beszéd és a gyûlöletbûntettek ellen eddig alkalmazott módszereit. Több mint egy éve folytatnak be-ható vizsgálatot a jamaicai származású dancehallsztárok ellen, akik szövegei nyílt fenyegetést és uszítást tartalmaznak. "Kinyírom a szodomitákat és buzikat, AIDS-t hoznak ránk és fertõtÉ" skandálta chicagói koncertjén Sizzla, eredeti nevén Miguel Orlando Collins, a dancehall "koronás királya". Egyik slágerében, a Pump Upban, ez hallható: "Shot batty boy, my big gun boom", amit a Guardian újságírója készségesen így ültetett át angolra: "Shoot queers, my big gun goes boom". Azaz "Lõdd le a buzikat, nagy fegyverem, ratata". A városi rendõrség több mint egy évet töltött ezeknek a szövegeknek az angolra fordításával; az ügy már a kiráyi ügyészi szolgálat kezében van, akik szerint a jamaicai patois átültetése annyira komplikált feladat, hogy még több idõre lesz szükségük. Ám szó sincs arról, hogy tökölnének. Az Observer szerint konkrétan az Amnesty Inter-national "dokumentálta" múlt májusban, hogy batty boy, azaz butty boy popsi-fiút, meleg férfit jelent. Annak meg már egyenesen tíz éve, hogy a jól fésült hetero könnyû-zenei tévémûsor-vezetõ, Mark Lamarr szerzõdésszegést kockáztatott, amikor nem volt hajlandó homofób mûvészeket bekonferálni és meginterjúvolni. ' tolmács nélkül is értette, mint ahogy London lakosságának nagy része is érti. Azóta bogarasként könyvelik el.
Jamaicai patois ide vagy oda, Sizzla Kalonji legnagyobb piaca az Egyesült Államok, ahol az államok több mint harmadában szabadságvesztéssel büntethetõ cselekmény a szodómia. Éppúgy, mint a mûvész szülõhazájában (ott meg arra buzdítja közönségét, hogy égessék el a fehér lakosságot). Saját kerületének helyi erõi ehelyett õt szólították föl azonnali távozásra, mert Ítélõhely (Judgement Yard) nevû klubját tartották felelõsnek a környéken elkövetett lövöldözések megugrásáért.
A Morley-ügy közvetlen hozadékaként a vádemelés hosszadalmas és bonyolult folyamata helyett a rendõrség a tettek mezejére lépett, és rendzavarás megelõzésére hivatkozva betiltotta Sizzla brit turnéját. Azt rebesgetik, vízumának bevonása mögött David Blunkett áll, de elítélõ nyilatkozatot csak Ken Livingston, Nagy-London polgármestere tett. 't is bogarasnak tartják már régóta. Persze egyesek még azt a kijelentést is megkockáztatták, hogy az angol homofóbia talán nem jamaicai importáru, amire David Copeland, a szögbombás merénylõ a legjobb példa. Három helyen robbantott 1999-ben: Brixtonban és a Brick Lane-en, melyek nagyszámú színes bevándorló lakosságukról ismert környékek. És a gay Sohóban.
Forrai Éva
(London)
