"A börtönök felizgatnak. Semmi sem hasonlítható egy jó, hosszú, mocskos fogsághoz" - mondja a szőke újságírónő a Pink Prison című opus elején, és mi igyekszünk azonosulni vele. A női pornó (mely műfajnak a Prison állítólag az egyik kiemelkedő darabja) ugyanis - és szintén állítólag - többek közt abban különbözik a hagyományos felnőttfilmektől, hogy lehetővé teszi a női néző számára az azonosulást. Úgyhogy ülünk a kanapén négyen, csajok, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy átérezzük azt, amit a hősnő. Nincs könnyű dolgunk: Mila úgy néz ki, mint egy pornósztár (az őt alakító Katja Kean az is), és persze sajátos módszerekkel gyűjt anyagot tényfeltáró cikkéhez. Vitathatatlanul eredményesen csinálja azt, amit: egymás után sorjázó szexpartnerei (egy rab, egy kikötözött rab, egy börtönszakács, két rab, a börtönigazgató stb.) mindent elárulnak neki a büntetés-végrehajtási intézmény belső viszonyairól. A nimfomániás Barbie babába oltott sajtómunkás tehát mindent megkap, ami csak kell a cikkéhez, de mit kapunk mi, nézők? Valamivel "lightosabb" jeleneteket és több párbeszédet, mint egy szokványos felnőttfilmben, no meg az ortodox pornó világában olyan tabunak számító dolgokat, mint két férfi szexuális aktusa. Arról, hogy utóbbi izgató hatással van-e heteroszexuális nőkre, nem kicsit és meglehetősen viccesen oszlanak meg a vélemények: minden pasi, akit erről kérdeztünk, határozottan állítja, hogy ismer olyan nőt, akinek biztosan bejönnek a homoerotikus tartalmak, miközben minden megkérdezett csaj (kivéve egy pornóistennőt, de róla majd később) elképzelhetetlennek tartja, hogy van olyan nő, aki ezt vonzónak találja.
A valamikor a nyolcvanas évek közepén, az expornósztár Candida Royalle által útjára indított női pornó világában nemcsak az ilyen apró esztétikai kérdésekben, hanem alapvetően semmiben sincs egyetértés. A témába vágó honlapok, fórumok és blogok tanúsága szerint maga a fogalom sem tisztázott, főleg, hogy lehetetlen megmondani, mi izgatja fel úgy általában a nőket. Míg a zsáner egyes darabjai egyértelműen az érzelmekre és a romantikus történetekre építenek, addig mások a lába előtt csúszó-mászó pasik hódolatát egy-egy korbácssuhintással nyugtázó dominát, megint mások az ártatlan, a férfiaknak kiszolgáltatott és őket serényen kiszolgáló leányzót szeretik a középpontba állítani. Ezekben a filmekben tán egyedül az a közös, hogy kizárólag nők (nemritkán olyanok, akik korábban a kamera másik oldalán tündököltek) készítik őket - nőknek. Annak ellenére, hogy majd' 30 éve létezik, a zsánerre csak az utóbbi évtizedben kezdett nagyobb figyelem irányulni, ami olyan sikeres rendezőnők állhatatos munkájának köszönhető, mint Erika Lust, Petra Joy vagy a nemrég a brit helyhatósági választásokon képviselőjelöltként induló Anna "Span" Arrowsmith. Az egyre nagyobb népszerűség örömére 2006-ban a szexuális játékszereket gyártó Good for Her létrehozta a műfaj legjobbjait évente díjazó Feminist Porn Awardsot.
Fokozódó népszerűség ide vagy oda, olyan hölgyek is szép számmal akadnak, akik nem a női, hanem a hagyományos pornót, annak is a hardcore változatait kedvelik - többek közt ez lehet az oka, hogy nemzetközi felmérések szerint a pornófogyasztók körülbelül egyharmada nő. (Persze akadnak, akik csak a pasijuk kedvéért és vele néznek ilyen tartalmakat - ennek a kikapcsolódási formának egyik sajátos megnyilvánulása, amikor magukat nézik vissza a párok -, de a statisztikák szerint igen sok nő egyedül és csakis a maga örömére fogyaszt pornót.)
Kíváncsiak voltunk, hogy ha a női közönség bizonyítottan éhes az erotikus tartalmakra, akkor hazánk, az ipar egyik fellegvára, miért nem zárkózott fel a nemzetközi trendhez, és kezdett nőknek szóló pornófilmeket gyártani. A hazai pornómogul, Kovács Kovi István szerint ennek egészen egyszerűen gazdasági oka van: a nőket a szépen fényképezett, vonzó helyszíneken játszódó, sejtelmesen erotikus hangulatú és a (női) gyönyörhöz vezető utat gusztusosan megmutató képsorok hozzák lázba, márpedig egy ilyen film elkészítése sokkal több időbe és pénzbe kerül, mint egy hagyományos felnőttfilmé. Arról nem is beszélve, hogy a történések lelassítása könnyen elidegeníthetné a közönség hím tagjait. "Ha már öt perce megy a film és még mindig csak az előjátéknál tartunk, akkor a férfi nézők elégedetlenek lesznek" - magyarázza Kovi, aki ugyanakkor hangsúlyozza: "A női közönség igényeinek a kielégítése számomra személyes és piaci szempontból is fontos: a szex két embernek az örömszerzése, ezért ne hagyjuk ki a filmek világából a nőket se. Meg kell találni az egyensúlyt." Eme egyensúlykeresés jegyében pár éve feltett egy kérdőívet a netre, ami arról faggatta a női olvasókat, hogy milyen vizuális ingereket tartanak izgatónak. A több mint négyezer kapott válasz alapján úgy tűnik, a nők szeretik, ha a férfi irányít, nem vágynak dominaszerepre, ugyanakkor szívesen látnának több, hosszabb és játékosabb felvezetést a szexjelenetek előtt. Ezt követően Koviék egy női pornó forgatókönyvére szóló pályázatot is kiírtak, de a dicséretes kezdeményezés érdeklődés hiányában hamvába holt.
Öt százalék
"Jaj, de cuki srác!" "Nagyon szép a szeme." "És milyen jó a segge!" - hangzott el többek közt egy, a történetmesélős pornók közé sorolható film kapcsán a kanapén. Az All about Anna - amit a Pink Prison-nel egyetemben Lars von Trier produkciós cége, a Zentropa készített - egy lány történetét meséli el, aki szerelmes egy fiúba, de mivel az elhagyja, fűvel-fával búfelejt. A börtönlátogató amazon után jó volt látni a természetes idomokkal és érzésekkel egyaránt megáldott Annát, örömmel konstatáltuk, hogy partnereiből legalább annyi látszik, mint belőle és hogy a szex mellett másra is marad ideje: jön-megy, bulizik, karriert épít és hasonlók. De nem sokáig húzta a nézői elégedettség: "Tekerj már bele, ez rohadt unalmas" - hangzott el valahol a harmincadik perc magasságában, majd nem sokkal később jött a lehető legsúlyosabb ítélet: "Ez nem is pornó, csak egy sima film." Azért akadt, akinek bejött a kissé akciószegény alkotás - már a maga módján: "Amikor azt mondta a srác, hogy szereti és költözzenek össze, akkor sokkal jobban begerjedtem, mint amikor dugtak."
"A női pornó feminista, de az All about Anna minden, csak nem az. Könyörgöm, ez a 21. század, nincs olyan nő, aki a szőke hercegre várna évekig, és amikor az nagy kegyesen visszatér hozzá, mindent eldobna érte!" - fogalmazott a Narancsnak a műfaj egyik legsikeresebb képviselője, Petra Joy. Ugyanakkor a producer-rendező szerint a film legnagyobb hibája az, hogy nem valódiak benne az orgazmusok. "Ezért nem szabad igazi színészekkel dolgozni, mert ők könynyen zavarba jönnek a szexjelenetektől. Az Anna főszereplőjén látszik, hogy baromira nem élvezi a szexet - én pont azért dolgozom önkéntes amatőrökkel, mert ők tényleg akarják, és tényleg átélik, amit csinálnak. Nem fanyalognak, mint a képzett színészek, és nem is döngetnek unott fejjel, mint a profi pornósok." A Female Fantasies és a Sexual Sushi alkotója szerint a nőknek ugyanúgy jár, hogy kielégíthessék a vágyaikat, mint a férfiaknak, ám erre a hagyományos pornó nem ad lehetőséget. "Halálra unom magam a férfiak pornófilmjeitől: ugyanazok a panelek ismétlődnek, és az égvilágon semmit sem mutatnak abból, hogy mi izgat fel egy nőt." A német származású, Angliában ténykedő Joy szerint azért tartotta magát igen sokáig az a nézet, hogy a nőkre nem hatnak a vizuális ingerek, mert nem készült olyan film, ami a női közönség igényeit próbálta volna kielégíteni. "Nekem az a hivatásom, hogy boldoggá tegyem a nőket. Elsősorban abból indulok ki, hogy engem mi izgat fel, de a szereplőim fantáziáira is nyitott vagyok. Erős és önálló nőként, aki tudja, hogy mi hozza lázba, erős és önálló nőket akarok látni a vásznon is" - magyarázza. Joy filmjeiben előszeretettel ábrázolja a férfiakat szexuális játékszerként, akiknek egyetlen célja, hogy kielégítsek a felettük tűsarkúban topogó dominákat. "Sok pasinak fárasztó és frusztráló mindig erősnek lenni. Rengeteg fickó élvezi, ha ideig-óráig a nő parancsol, és az övé minden felelősség" - mondja Joy, akinek rajongói között rengeteg férfi is akad. 'k - saját bevallásuk szerint - azért szeretik a rendező munkáit, mert ezekben gyönyörködve nincs bűntudatuk amiatt, hogy egy olyan dolog izgatja fel őket, amiben a nőkkel megalázóan bánnak. Emellett még hálásak is, hogy a filmjei hatására jobban megértik a női szexualitást és gyönyört, mely tudásnak a való életben is hasznát vehetik. "Mivel a filmjeimben férfi párokat is bemutatok, sok támadás ér kiadóktól és kereskedőktől, amit egyszerűen nem értek: a hagyományos pornóban minden nő biszexuálisnak van beállítva, nincs is annál természetesebb, hogy a férfiak felizgulnak két csókolódzó nőtől, de ha én ugyanezt megfordítom és berakom a filmembe, akkor teljesen kiborulnak. Mi van abban, ha két pasi fogdossa egymást?! Engem ez izgat fel. Igazán bosszantó, hogy - a magát nyitottnak tartó, de valójában kőkonzervatív - hagyományos pornóban ez még ma is tabunak számít."
Petra Joy szerint az összes pornófilm nagyjából öt százaléka készül nőktől nőknek, de hogy pontosan milyen népszerű a műfaj, azt a kalózkodás és a halódó DVD-piac miatt képtelenség megmondani. Abban mindenesetre biztos, hogy anyagi szempontból távolról sem éri meg ilyesmivel foglalkozni: legutóbbi filmjén, aFemale Voyeurön például 35 ezer eurót bukott. Ennek ellenére lelkesen veti bele magát a munkába, most épp könyvet ír arról, mi fán terem a jó pornófilm. Kérdésünkre, hogy a filmjeiben miért nincs soha egy olyan vezérfonal, amilyen a szakág más képviselőinél többnyire megfigyelhető, elmondta, hogy "ha pornót nézek, azt akarom, hogy felizgasson, nem vagyok kíváncsi rosszul eljátszott, hülye történetekre; a sztorit mindig tovább tekerem. A nők előjátékot akarnak látni, izgatást, vetkőztetést, csókolózást, merevedést. Sok hagyományos pornóban látni valami bugyuta párbeszédet, aztán vágás és bumm: telibe kapsz egy közeli képet a behatolásról, és fogalmad sincs, hogy mi történt a kettő között. Én mindent megmutatok, hisz a szex az életben is mindenestül izgalmas."
Hogy tudományos kutatásunk teljes legyen, a csajos filmklub végén egy hagyományos hardcore pornót is szemrevételeztünk. Gondoltuk, majd pontokba szedjük az alapvető különbségeket, elnevetgélünk a vélhetően ezen a fertályon is mókás dialógokon, és ki tudja, talán még tanulunk is valami újat. Ehhez képest eléggé meglepődtünk, sokat tekertünk, még többet pfujoztunk, majd üveges tekintettel, némán meredtünk magunk elé. Pár perc csend után elhangzott a szörnyű kérdés, ami mindenki fejében ott motoszkált: "Lehet, hogy ez a pasiknak tényleg bejön?" "Neeem!" "Dehogyis!" "Ki van zárva!"
