A Csekkold! 3.0 fesztiválon – ez a cseh színházi fesztivál fantázianeve – a Katonában nem volt full ház a prágaiak Macbeth (Too much Blood) előadásán. Ami érthetetlen, vagy nagyon is érthető, hiszen nem vagyunk hozzászokva az olyan nyitott műértelmezésekhez, amit a cseh színház produkálni tud. Azért én jól mulattam David Jařab (rendezés, díszlet, dramaturgia) DJ/Shakespeare néven jegyzett adaptációján, bár néha valóban vérfagyasztó volt, ahogy a dolgok elértéktelenedését, a józan észt eltipró ösztönökhöz való visszatérést vázolta szavakkal, gesztusokkal, mozgásokkal. Néztem a színpadot, a melankóliába hajló abszurd színészi játékot, a bántóan barátságtalan díszletet, és láttam a jelent. A véres királydráma 3.0-s verziója játszódhatna bárhol és bármikor. A nyelve bárki számára érthető, mivel néhány szavas angol szókészlettel operál, amitől vicces, ám olyan keményen koppannak a szavak, skót akcentussal és mindenféle nyelvi szabályoknak fittyet hányva, hogy elsírtam magam. A szexualitásból indul ki az egész, és abból a szempontból követhetjük Macbeth történetét, hogy a király már nem kívánja a királynét, sőt inkább a fiatal férfi harcosok iránt érdeklődik, ezért az orgazmus helyett az asszony egyéb, hatalomra és gazdagságra vonatkozó kívánságait kell kielégítenie. Mindenki terrorizál mindenkit, és senki nem szeret senkit igazán. Milyen ismerős szituáció. Nem fröcsögött művér, ahogy vártam, csak egy darab borotvával imitálták a jól kondicionált és tetszetős fazonú színészek, hogy elnyiszálják a nyaki verőereket. Azt viszont túl hitelesen, amit azzal ellensúlyoztak, hogy nem ragaszkodtak az eredeti mű logikai felépítéséhez. Idegesítő és tanulságos este volt.
Katona József Színház, november 4.
