rés a présen: Mit akar a dunaPart – Kortárs Magyar Előadóművészeti Platform?
Jászay Tamás: Az első dunaPart 2008-ban zajlott, és a célja egyértelmű volt: a magát akkoriban nem túl hatékonyan menedzselő hazai független színházi szakma legjobbjait akarta a külföldi előadó-művészeti szakemberek, fesztivál- és színházigazgatók látóterébe tolni. Amellett, hogy magas színvonalú független előadásokat gyűjtött össze, lényeges volt az előadások eladhatósága: itt a könnyen utaztatható, aktuális problémákat boncolgató előadások jobb helyezést érnek el, mint az óriási díszlettel bemutatott megaprodukciók. Ugyanakkor a sokszínűség hívei vagyunk, tehát vannak nagy léptékű produkciók az idén is, mint a Látszatélet, a Cseppkánon vagy a Forte élőzenés Bartók-estje.
rap: Hogyan keveredtél bele?
JT: A dunaPartot egy alkalom erejéig „felváltó”, részben hasonló irányelvek alapján szervezett Hungarian Showcase, majd 2015-ben a dunaPart3 kurátora voltam, és boldogan vállaltam az újbóli felkérést. Kritikusként nagy kedvvel követem a hazai függetlenek munkáit, emellett rendszeresen megfordulok külföldi fesztiválokon, köztük hasonló rendezvényeken is, mint a miénk. Abban az illúzióban ringatom magam, hogy tudom, mire bukik a fesztiválközönség.
rap: Kik válogattak még?
JT: A dunaPart abban is egyedülálló, hogy a főprogramot három színikritikus (Herczog Noémi, Varga Anikó és én) és három tánckritikus (Bálint Orsolya, Fuchs Lívia, Százados László) válogatta. Két párhuzamos programot kínálunk: lesz egy szépen követhető színházi és egy táncos csapás, meg a kettő között egy újcirkusz, de átjárókat is nyitottunk. Eleve nehéz ma műfaji határokat megvonni, ehhez elég Horváth Csabát megemlíteni, akitől a színházi meg a táncos csapat is választott egy-egy produkciót. Színházi vonalon a nemzetközi kedvencek mellett, mint Mundruczó Kornél vagy Bodó Viktor, bemutatunk olyan alkotókat is, mint Pass Andrea, illetve Kelemen Kristóf, és jön a két legrégebbi hazai színházi nevelési társulat, a Káva és a Kerekasztal is. Leginkább az egy éven át tartó Sajátszínház projekt keretében, borsodi roma nőkkel készült Éljen soká Regina! című előadást várom, amely eddig csupán egyszer volt látható Budapesten.
rap: Mikor és hol lesz a rendezvény?
JT: November 29. és december 2. között közel egy tucat helyszínen mennek majd az előadások, a bázis a főszervező Trafó összes terme lesz, de a Jurányitól a Müpáig, a Szkénétől a Várkert Bazárig sokfelé járunk majd.
rap: Milyen hatással lehet/van a dunaPart a hazai előadó-művészetre?
JT: A hatás lehet azonnali, de érvényesülhet hosszú távon is. A táncosmezőny érthető okokból „kelendőbb”, hiszen nincs nyelvi korlát. Jó színházi példa: Pintér Béla idén januári amerikai turnéja a Titkainkkal a 2015-ös dunaPart3 eredménye. A fiatal alkotók közül Boross Martin visszatérő szereplő a dunaParton, ő az idén Baltimore multikulturális közegére alakíthatta a Promenád című előadását, és rögtön egy fontos díjat el is nyert vele, ami további együttműködések sorát nyithatja meg.
rap: Sok hasonló nemzetközi mustrát ismersz?
JT: A komoly színházi kultúrával rendelkező nemzetek mind fontosnak tartják promotálni az eredményeiket. A közepes és nagy nemzetközi színházi fesztiválokon (Wrocław, Nyitra, Pozsony, Várna stb.) gyakran önálló blokkban szerepelnek az adott nemzet előadásai, emellett minden európai és sok tengerentúli országnak van párnapos táncos platformja azért, hogy tágabb kontextusban is megmutatkozzanak az előadások. Néhány kőszínház alkalomszerűen nálunk is próbálkozott hasonlóval, de rendszeresen ismétlődő, következetes, átgondolt showcase ma Magyarországon egyedül a dunaPart.
