A gólyakalifa című előadást a IV. TITÁNium Színházi Projekt keretében mutatták be az év elején. A monodráma ötletgazdája és előadója Papp Endre, rendezőpárosa Barcsai Bálint és Tárnoki Márk. Régi és mégsem távoli a mű, amit alapul vettek a napjainkban játszódó előadáshoz. Babits Mihály első, 1916-ban íródott regényének lélektani fantasztikuma mára valósággá vált, de akkor is az volt, hiszen pont ezért aktuális, ezért érdemes visszatérni újra meg újra a klasszikusokhoz. A kettéhasadt monodrámában a Papp Endre által alakított főhős Tábory Elemér egy jómódú fiú, aki a család balatoni nyaralójában, különféle tudatmódosítók társaságában, gyerekkori és közösségi élményeit eleveníti fel. Mesél a másik emberről is, aki furcsa álmaiban bukkan fel és teljesen ellentétes vele. A másik én, aki kicsit valóban másképp néz ki, eleinte kivetítőn beszél, mintha egy rendőrségi kihallgatáson volna. Olyan tinédzser, aki a vidéki nyomorból menekülve a nagyvárosi létben egyre kevésbé találja a helyét, és egyre mélyebbre süllyed a kétes boldogulás bugyraiban.
Ekkor még nem egyértelmű az egyezés, irracionálisnak tűnnek a félelmek, és sokszor nehezen követhető a szerepek keveredése. Hátborzongató viszont a realizáció, majd az átalakulás. Ezt a nehezen elcsíphető színészi folyamatot a multimédiás eszközök, valamint a színpad mögötti tér többszörös megnyílása is segítik. Aztán felgyorsulnak a folyamatok. A romlatlanság odavan, törés keletkezik a történeten, nem tudni, ki kit álmodik. Marad a puszta tény, hír egy mai újságban. Meghalt egy fiú, megölte magát, tettének oka ismeretlen. Mi tudjuk. Tudjuk, mit tett tavaly nyáron.
Jurányi Ház, május 14.
