Tánc

Hodworks: Pirkad

  • Sisso
  • 2014. április 13.

Színház

A Hodworks Pirkad című produkciójának nagy híre ment a tavalyi bemutató után, több okból is. Telt házzal játszották újra ismét a Trafó színpadán.

Hód Adrienn koreográfiájára két pár mozdul a színpadon. Az angyalarcú, ám bestiális alkatú Cuhorka Emese és Molnár Csaba, az új idők fenegyereke alkotják az egyik duót, a másikat pedig a természetes iróniával megáldott Garai Júlia és Bakó Gábor táncpedagógus, a mozdulatok bölcse.

Az így már trilógiának is felfogható sorozat előző két része, a Basse Danse és az Ahogy azt az apám elképzelte díjazott darabok most már nemzetközi szinten is.Egy dologban tér el tőlük alapvetően a Pirkad: a táncosok végig meztelenek. Előzőleg is voltak a Hodworks munkáiban felszabadítóan gátlástalan feltárulkozásai a táncos testeknek, de ezúttal ruhát csak a darab eleji levetkőzés, majd ötven perc múlva a felöltözés során látunk. A csupasz, a megterheléstől és a súrlódástól hajnalpirkadathoz hasonló színűre váltó bőr lesz az egységes felület, az élő anyag. A meztelen test egészen másképp viselkedik a kemény fizikai munka közben. Az izzadt bőr nem siklik, inkább fájdalmasan megakad a műanyag táncszőnyegen, mi is felszisszenünk, annyira féltjük a lágyabb részeket, a végtagokat, a nemi szerveket, amelyek viszont egy ritmusváltással, egy másik mozdulatsorban groteszk hatást keltenek.

Komoly bolyongás ez a művészettörténet és a testkultúra útvesztőiben, gondolkodás a magunk kis élettörténetén és moralitásjátékain, Mizsei Zoltán kortárs komponista élőben kevert, belső morajaira. Egy biztos, a végére senki nem mosolyog hülyén, mint ahogy kezdetben azok, akik azért nézik meg az előadást, mert híre ment, hogy magas-kulturálisnak álcázott peep-show folyik itt. Van egy jó hírem: ebben a színházban a meztelenség nem pornó, hanem egészen természetes. Itt a testek foszforeszkálnak, ha izzadnak is. Az előadás pedig mindenkinek való, csak 14 éven aluliak és álszentek tartsák távol magukat.

Trafó, január 24.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.