Két nő találkozása és megismerkedése játszódik a színen, amely egy drámai szituáció kiindulópontja - a nem túl komplikált történet egyszerre válik helyenként komikussá, majd a végén egészen tragikussá. A két nő (Szitás Barbara és Mezei Léda), bár nem ismerik egymást, van egy olyan összekötő kapocs az életükben, amely alapvetően fogja meghatározni sorsuk alakulását. A fiatal, naiv és a középkorú, csalódott nő prototípusa talál egymásra, akiket alapjaiban határoz meg a mellettük lévő férfi személye. Azonban ez a férfi a két nő életében egy és ugyanaz, így nem kérdés, hogy a konfliktusforrást a birtoklási vágy, a reménytelen szerelem és a ragaszkodás mikéntje adja. Miközben egyikük sem képes feladni azt az illúziót, amibe ringatták magukat, egyre világosabbá válik, hogy az említett szívtipró hogyan hálózta be vagy egyszerűen csak verte át a szerelmes nőket.
A Gellért Szálloda egykori zenetermében egy szélsőséges bulvár naturalista intrika kellős közepébe csöppenünk, ahol a műfajteremtőnek mondott "szállodaszínház" "komplex élménye" nemcsak Thuróczy Katalin kétszemélyes, szatirikus komédiáját jelenti - amely önmagában is hagy némi kívánnivalót maga után -, de az előadás mellé étel-ital is jár. A megjelenített érzelmi válság és a túlzott indulatok helyenként a ripacséria határát súrolják, és olyan nem várt fordulatot hoznak a történet végén, amelynek kérdéseire az előadás révén nem kapunk választ. Halkan tesszük hozzá, lehet, hogy nem is baj. A honi szállodaszínházi praxis ezzel a darabbal veszi kezdetét, mondjuk úgy, érdekesen.
Danubius Hotel Gellért, március 6.
