Színház

A márki árulása

Színház

A katonás színészek is elindítottak egy sorozatot: hetente kétszer jelentkeznek alig pár perces videókkal, amelyeken bemutatják, hogy milyen próbálni Zoomon.

A társulat tagjai egy fiktív darabbal, A márki árulásával foglalkoznak; az efféle metaszínházi viccelődéseknél mindig hálás dolog egy letűnt színházeszményhez visszatérni: tobzódunk is az ármánykodásban, hallgatózásban, a lángoló romantikus szerelmekben, röpködnek a hahh!-ok, éles és sokszor szórakoztató kontrasztban a háttérben feltűnő tűzhellyel és fűnyíróval.

A keret mindig ugyanaz: két vagy több színész a Zoomon „találkozik”, hogy összeolvassák, elpróbálják közös jelenetüket, ami többé-kevésbé, de azért inkább kevésbé sikerül. Mert még a karanténban is nehéz egyeztetni, készülni, időben és fejben ott lenni, pláne megjegyezni a dramaturg nevét. És el tudjuk képzelni, hogyan működnek az ágy-, a felpofozós vagy egyéb akciójelenetek osztott képernyőn. A technika ördöge pedig végképp nincs tekintettel arra, mikor születik meg színházi pillanat.

Az egész projektnek Dankó István és Kocsis Gergely a motorja, hiszen ők a darab főszereplői, de egy-egy epizód erejéig feltűnik sok más színész is. Illetve Vizi Dávid is folyton ott nyüzsög a videókban „mellőzött színészként”, egymondatos szerepében, nehogy egy pillanatra is elfeledkezzünk a létezéséről. (De az is lehet, hogy valójában e szürke eminenciás jelenléte ravasz csavarnak ágyaz meg, és ő a legnagyobb összeesküvő. Majd kiderül, ha valaha kész lesz a darab.)

Minden könnyedségén túl persze arról is szól A márki árulása, hogy amúgy milyen a színház, és hogy mennyire nem működik kép­ernyőn, és hogy milyen abszurd helyzetbe kerültek a színészek. És hogy milyen fontos lenne az, hogy végre megint együtt legyünk.

Katona Karanténszínház

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.