Színház

A márki árulása

Színház

A katonás színészek is elindítottak egy sorozatot: hetente kétszer jelentkeznek alig pár perces videókkal, amelyeken bemutatják, hogy milyen próbálni Zoomon.

A társulat tagjai egy fiktív darabbal, A márki árulásával foglalkoznak; az efféle metaszínházi viccelődéseknél mindig hálás dolog egy letűnt színházeszményhez visszatérni: tobzódunk is az ármánykodásban, hallgatózásban, a lángoló romantikus szerelmekben, röpködnek a hahh!-ok, éles és sokszor szórakoztató kontrasztban a háttérben feltűnő tűzhellyel és fűnyíróval.

A keret mindig ugyanaz: két vagy több színész a Zoomon „találkozik”, hogy összeolvassák, elpróbálják közös jelenetüket, ami többé-kevésbé, de azért inkább kevésbé sikerül. Mert még a karanténban is nehéz egyeztetni, készülni, időben és fejben ott lenni, pláne megjegyezni a dramaturg nevét. És el tudjuk képzelni, hogyan működnek az ágy-, a felpofozós vagy egyéb akciójelenetek osztott képernyőn. A technika ördöge pedig végképp nincs tekintettel arra, mikor születik meg színházi pillanat.

Az egész projektnek Dankó István és Kocsis Gergely a motorja, hiszen ők a darab főszereplői, de egy-egy epizód erejéig feltűnik sok más színész is. Illetve Vizi Dávid is folyton ott nyüzsög a videókban „mellőzött színészként”, egymondatos szerepében, nehogy egy pillanatra is elfeledkezzünk a létezéséről. (De az is lehet, hogy valójában e szürke eminenciás jelenléte ravasz csavarnak ágyaz meg, és ő a legnagyobb összeesküvő. Majd kiderül, ha valaha kész lesz a darab.)

Minden könnyedségén túl persze arról is szól A márki árulása, hogy amúgy milyen a színház, és hogy mennyire nem működik kép­ernyőn, és hogy milyen abszurd helyzetbe kerültek a színészek. És hogy milyen fontos lenne az, hogy végre megint együtt legyünk.

Katona Karanténszínház

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.