Színház

A Reflektor Színház/E8/ Bitef Színház

  • - sisso -
  • 2018. június 30.

Színház

A Reflektor Színház/E8/Bitef Színház hármas együttműködésében mutatták be a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón a Macho Men című szerb nyelvű előadást, amely a társadalom férfiakkal szembeni elvárásait tematizálja. Teljesen saját elhatározásból és nem a #metoo ellensúlyozásaként szólal meg, nagyon intim és személyes történeteket beszél el, ezért megrendítően hiteles.

Hét színész férfi Milena Bogavac és Vojislav Arsić koncepciója alapján azt vizsgálta, mi az elfogadható nemi viselkedési norma, mit jelent ma Szerbiában egy huszonéves
fiatalember számára a férfiasság. Ahogy azt a posztjugoszláv színházaktól megszokhattuk, nem voltak magukkal kíméletesek és felmutatták mindazt, ami egy férfi fizikai és szellemi egészségét károsíthatja, amennyiben megfelelni kényszerül családjának, tágabb környezetének és nemzetének is. A szabadság és a kulturális normák áthágásának vágyát szembeállították az elfojtott érzelmek következtében kialakuló destruktív magatartásformákkal.

A hétköznapi helyzetek bemutatásával párhuzamosan a balkáni háborúk alatt született generáció élettörténeteit is dokumentálják. Szenvtelenül mesélik el, mi történt csecsemő- és kisgyerekkorukban körülöttük a szétesett országukban, mire emlékeznek mindebből, és mi az, amit nem értenek. Honnan vettek a szüleik vajon pelenkát a háborús körülmények között, vagy a családjukban a felnőtt férfiak mitől akarták megvédeni a nemzetet? A megrendítő fiúvallomásban az a leginkább megrendítő, hogy nem megy el a falig, alapot adva a szóbeszédnek, miszerint a férfiak mégsem ragadtathatják el magukat annyira érzelmileg.

TESZT Fesztivál, Temesvár, május 25.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.