Interjú

„A rend mindig igazságtalan”

Bezerédi Zoltán színész, rendező

Színház

Kaposváron kezdte pályáját, húsz éve szerződött a Katona József Színházba. Pályája alakulásáról, a színészek kiszolgáltatottságáról és az új monodrámájáról is beszélgettünk, de szó esett a #metoo-ról, illetve az SZFE ügyéről is.

Magyar Narancs: 2002-ben szerződött a Katonába. Röviden össze lehet foglalni az itt töltött időszakot?

Bezerédi Zoltán: Annak idején idehozott a színházcsinálási vágy. Ez a pálya hullámzó, hol jobb, több szerepet kap az ember, hol meg kevesebbet. De jól telt el ez a húsz év.

MN: Milyen az a színházeszmény, amit a Katona képvisel?

BZ: Jófajta színházi minőséget garantál. Nagyon sok színház panaszkodik, hogy nincs most elég nézője, a pandémia sajnos alaposan megritkította a közönséget. De nekünk nincs ilyen problémánk. Az emberek egyszerűen azt gondolják, hogy itt színház van, és jönnek.

MN: A főiskola elvégzése után Kaposvárra szerződött társulati tagnak. Babarczy László volt az igazgató. Sokat dolgozott vele.

BZ: Nagy fájdalom, hogy elment. (Babarczy László január 31-én halt meg – a szerk.) Volt egy nagy szakítás kettőnk között 2002-ben, amikor huszonhárom év után otthagytam őt és a kaposvári színházat. Ez akárhogy is nézzük, olyan volt, mint egy kapcsolatból való kilépés. Nem is tudom, igazából megbocsátott-e nekem. Találkoztunk utána, kommunikáltunk is, de a kapcsolatunk soha nem volt már ugyanaz. Rendszeresen hívtam különböző előadásokra, de nem jött el. Fontos mesterem volt, számított, mit mond, mit gondol felőlem.

MN: Milyen volt vele dolgozni?

BZ: Penge agyú pasi volt. Hullámzó volt a kapcsolatunk. Van egy bájos történet, amit őrzök róla. Még negyedéves főiskolás koromban meghívott Kaposvárra a Don Juan Petijére. Lementem, de a próbákon változó minőségű volt a teljesítményem. Fiatal kölyök voltam, hol nagyon jó, hol kevésbé – ettől aztán nehezebben is illeszkedtem be a társulatba. Amikor jött az úgynevezett megnézés, Laci leváltotta a Donna Elvirát játszó színésznőt, nekem meg azt mondta, ad még egy kis türelmet, de tudjam, hogy miattam nem tudja eljátszani Tarján Györgyi meg Kari Györgyi a szerepét. Ettől kicsit padlót fogtam, és elmentem az éjszakába. Reggel folytatódott a próba, aztán nem sokkal később bemutattuk az előadást. Sokáig gondolkodtam, milyen premierajándékot adhatnék Lacinak. Bementem a könyvesboltba, és találtam egy ipari témájú könyvet, Hogyan csiszoljuk gyémántjainkat címmel. Megvettem neki, és dedikáltam. Jót röhögött rajta. Nagyon jó humora volt. Körülbelül ilyen volt a viszonyunk. Nagyszerű előadásokat csináltunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.