Színház

Bronzból várat

Niké, a szabadságunk szobra; Éneklő fiatalok

Kritika

Szobor, amelyet ledöntöttek, szobor, amelyről átnevezés után csak a feliratot szedték le, szobor, amely miatt a közelmúltban szakértői véleményt cenzúráztak majd hamisítottak, szobor, amelynek a háta mögött lebontottak és felépítettek egy stadiont: ezek a köztéri alkotások a főszereplői az egy estén játszott két előadásnak.

A produkciókat eredetileg augusztusban, a múlt- és jelenbéli migrációs történetekre koncentráló Görög Befogadás Fesztiválon mutatták be. Jól áll az előadásoknak, hogy az eredeti kontextustól mára kicsit elmozdultak: az „önállósodástól” megváltoztak a befogadói-értelmezési stratégiák, és még jobban kibomlik a két produkció közötti párbeszéd.

A Niké… és az Éneklő fiatalok között ugyanis a teljesen különböző színpadi megvalósítás ellenére is elég sok a hasonlóság. Míg a Niké… élőben közvetített idegenvezetés Pécs városából, ahol nagy teret kap a személyesség és a spontaneitás, addig a rögzített szerkezetű Éneklő fiatalok egy kórusművé, dalfüzérré alakított szövegkollázs. És a hasonlóságok egyáltalán nem merülnek ki a témákban, Makrisz Agamemnon, a hozzánk menekült görög szobrászművész alkotásai, a köztér és a politika viszonyrendszerei, illetve az alkotói módszerek is közel állnak egymáshoz. Mindkét, részben dokumentarista előadás komoly kutatómunkán alapszik; a talált témák, az egymás mellé helyezett szövegek egyedi összefüggésrendszerét pedig az alkotó(k) perspektívája és persze a színre vitel gesztusa tárja fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.