Színház

Bronzból várat

Niké, a szabadságunk szobra; Éneklő fiatalok

Kritika

Szobor, amelyet ledöntöttek, szobor, amelyről átnevezés után csak a feliratot szedték le, szobor, amely miatt a közelmúltban szakértői véleményt cenzúráztak majd hamisítottak, szobor, amelynek a háta mögött lebontottak és felépítettek egy stadiont: ezek a köztéri alkotások a főszereplői az egy estén játszott két előadásnak.

A produkciókat eredetileg augusztusban, a múlt- és jelenbéli migrációs történetekre koncentráló Görög Befogadás Fesztiválon mutatták be. Jól áll az előadásoknak, hogy az eredeti kontextustól mára kicsit elmozdultak: az „önállósodástól” megváltoztak a befogadói-értelmezési stratégiák, és még jobban kibomlik a két produkció közötti párbeszéd.

A Niké… és az Éneklő fiatalok között ugyanis a teljesen különböző színpadi megvalósítás ellenére is elég sok a hasonlóság. Míg a Niké… élőben közvetített idegenvezetés Pécs városából, ahol nagy teret kap a személyesség és a spontaneitás, addig a rögzített szerkezetű Éneklő fiatalok egy kórusművé, dalfüzérré alakított szövegkollázs. És a hasonlóságok egyáltalán nem merülnek ki a témákban, Makrisz Agamemnon, a hozzánk menekült görög szobrászművész alkotásai, a köztér és a politika viszonyrendszerei, illetve az alkotói módszerek is közel állnak egymáshoz. Mindkét, részben dokumentarista előadás komoly kutatómunkán alapszik; a talált témák, az egymás mellé helyezett szövegek egyedi összefüggésrendszerét pedig az alkotó(k) perspektívája és persze a színre vitel gesztusa tárja fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.