Színház

Horváth Csabát mindig is a nagy történetek érdekelték, Bartók A csodálatos mandarinja volt az egyik csúcsteljesítménye. Ám míg a Mandarin korában Horváth koreografált és táncolt a színpadon, most rendez és beszéltet. Az elmúlt években súlyos történeteket mesél a gyönyörű A nagy füzettől kezdve az antik drámákig. Most egy nagy orosz regényt ölel, olvastat, fogalmaz testté-képpé. Szinte közös olvasássá is válik ez a ráérős, hosszú előadás – hossza, terjedelme, vállalása egyszerre erénye és némiképp terhe is a produkciónak.

Fahidi Éva 90 éves holokauszt-túlélő és Cuhorka Emese kortárs táncos duettjét lapzártánk napján mutatja be a Tünet Együttes Szabó Réka rendezésében, a Vígszínházban. A létezés eufóriájáról, a táncról mint létformáról, generációk találkozásáról beszélgettünk.

A kudarc színháza – a Centrálban mostanra markáns vonulattá állt össze a színpadi bukás, a rossz színház komikumát, sőt röhejességét felmutató darabok sora.

Radnai korábban bocsánatot kért, hogy lecsótányozta és az ujjai eltörésével fenyegette az idős kritikust. Most, hogy Koltai már nem tud ellenkezni, a bátor rendező mindent tagad.

Már a plakátja is kicsit ijesztő, de erre mondhatjuk, hogy a plakát még nem része a műalkotásnak, pusztán marketingeszköz. Vajon az előadás csak felhasználja a kormánypropaganda kék plakátjait mint képi ikont, vagy van hozzánk szóló mondandója róla, tűnődöm.

„Azt is el tudom képzelni, hogy hídember leszek” – mondja a Radnóti Miklós Színház frissen kinevezett vezetője, aki jövő februárban veszi át Bálint Andrástól az irányítást.

A közelmúlt művei nehéz ügyek, ahogy maga a közelmúlt is.

Klasszikus remekmű – musicalről óvatosságból ritkán ír le ilyesmit az ember, de hát Leonard Bernstein (s persze az ifjú Ste­phen Sondheim, Jerome Robbins meg a többiek) 1957-es darabja valóban rég felért már a klasszikusi magaslatra.

Az Olaszliszkai ügyét nem viszik bíróság elé, mert bár a darab személyiségi és kegyeleti jogokat is sérthet, nem akarnak ingyenreklámot csinálni a színháznak.