„Méltósággal és türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt” – szól a Vígszínház gyászközleménye: Pap Vera holtáig megőrizte színészegyéniségének legjellemzőbb vonásait.
59 évesen, méltósággal és türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt Pap Vera, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, aki korábban úgy nyilatkozott nekünk: azt kapta a pályájától, amit várt.
Ez olvasható ki a Magyar Színházi Társaság lapunknak küldött válaszából. A másik szakmai szervezet, a Magyar Teátrumi Társaság – amelynek elnöke Vidnyánszky Attila – reakciójára még várunk.
Idén harmadjára tartották meg a Miskolci Nemzeti Színházban a SZEM fesztivált. A sűrű programtól pisloghattak a résztvevők, mint az időközben kinn zajló nagy Kocsonyafesztivál zónaadagjában a béka.
Tudjuk, a történelem az élet tanítómestere, méghozzá a legrosszabb, a közveszélyes fajtából való: megbízhatatlan, gyakran ismétli önmagát, és imádja a testi fenyítést.
Ritkaság az olyan opera, ahol a címszereplő csupán a második felvonás végén jelenik meg a színpadon – pláne, ha amúgy már az első felvonásban is játszik.
A színházi műszak arisztokratái, rajtuk múlik, látható-e mindaz, amit a többi kolléga kitalált. Szeretik a sötétet, de a fejükben százhetven lámpa van.
Közhely, hogy a magyar közönség túlságosan jól nevelt, a vastaps a mániája, s az előadásokat legfeljebb köhögésével zavarja meg. Pedig azért akadt az elmúlt két évszázadban néhány zajos botrány, annak bizonyságául, hogy tán nem is olyan nagy baj, ha jámbor a publikum.
Feloszlatja társulatát a nemzetközileg is elismert rendező, Bodó Viktor. A Szputnyik Hajózási Társaság csődje vészjelzés is: a szakértelem és a stratégia hiánya, a politikai kegyeltek támogatása és az elvonások miatt újabb társulatok következhetnek.