Színház

Fosvihar

Székely Csaba: Vitéz Mihály

Színház

Tudjuk, a történelem az élet tanítómestere, méghozzá a legrosszabb, a közveszélyes fajtából való: megbízhatatlan, gyakran ismétli önmagát, és imádja a testi fenyítést.

Ordenáré és hamis természetéről drámák tömege mesél érzékletesen, melyek sorában Weöres Sándor műve, A kétfejű fenevad méltán előkelő helyet foglal el. Így aztán nem is olyan meglepő, hogy a szombathelyi színház által a centená­riumra kiírt Weöres Sándor-drámapályázaton most épp egy rokon természetű színmű, Székely Csaba Vitéz Mihálya győzedelmeskedett.

A román történelem dicsőített hőse és egyszersmind az erdélyi magyar história rossz hírű epizódfigurája, s körötte a tizenöt éves háború szövetségkötésekben, állhatatlanságban és átverésekben gazdag vérzivatara: ez adja a drámáinak kisvilágát most félig-meddig odahagyó Székely új darabjának témáját. Vérzivatart írtunk, de a szombathelyi ősbemutatót idézve írhatnánk „fosvihart” is, éppoly indokoltan, s hozzá a minimumra leszállítva a történelemmel kapcsolatos pátoszigényünket. Ahogyan azt Székely műve és Béres Attila társalkotói rangú rendezése is teszi – drasztikusan, mosdatlan kifejezések tömegével operálva, de nagyon is helytálló módon. „Rohadt fárasztó történelmet csinálni” – sóhajt fel a jakuzziban elheverő címszereplő, miközben tollba mondva ütközeteit győzelemnek hazudja a vereséget, s közben a néző itt is, másutt is készen kapja a felismerést: a történelem a múlt politikája, s nem több, nem szebb, s persze nem is nemesebb a jelen piszkosságainál. Múlt és jelen amúgy is össze-összecsúszik szövegben és színpadi jelzésekben egyaránt, s ez oda-vissza alkalmasnak bizonyul az esetleg még létező illú­ziók felszámolására.

Darab és előadás egyként magasan indul, hogy azután idővel meg- és leereszkedjen valamelyest. Bajomi Nagy György címszereplői fellépése alsónadrágban és lyukacsos trikóban igazi telitalálat: egy nagy test, egy elnehezültében is agilis fizikum játékba rengetése. Bajomi Nagy lényeglátó cinizmusa is jól üzemel, akárcsak Mertz Tibor kémi és tanácsadói rókasága, meg a csoportos szereplők energiát nem spóroló, fegyelmezett összjátéka: dobolásban és visszatérő poénok kijátszásában egyaránt. (Vörös Emil dobos csatazenéi nem csupán hangerővel győznek.) Kár, hogy az előadás jobb véleménnyel van a saját humoráról, mint a néző, aki idővel a szakmájától függetlenül is kritikusabban fogadja a megrostálás nélkül kiáradó poénokat és poénkezdeményeket. Mert ha nincs is elvi kifogása az ellen, hogy II. Rudolf prágai kormányhivatalaiban csupa Angela Merkel-imitátor ügyködjön (sőt, elsőre maga is nagyot nevet ezen a beállításon), azért a Böröczky Józsefet és a diákhumor alját idéző, unásig ismételt német nyelvparódia (kormányoziren…) meg a visszatérő Conchita Wurst-jelenet már okvetlenül soknak tűnik számára. Főleg azért, mert olykor percekre elfeledteti vele azt az amúgy nyilvánvaló tényt, hogy egy életképes új magyar dráma erős és tehetséges ősbemutatóját látja.

Weöres Sándor Színház, Szombathely, február 6.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.