Színház

„Magunkat lőjük fejbe”

Hét év után befejezi működését a külföldön és itthon is elismert független színházi társulat, a Szputnyik Hajózási Társaság. A művészeti vezető azt mondja: a döntésük tragikus volt, de megfontolt.
  • Kovács Bálint
  • 2015. március 17.

„Közben kihullott a hajam fele”

Tényleg a másik színészre nézz haraggal a színpadon, ne csak egy szerepre, de azért tudd, hogy nem akarod megölni – mondja a Maladype színésze, akivel szemüket meregető idiótákról és kutyák halálhíréről is beszélgettünk.
  • Kovács Bálint
  • 2015. március 12.

Ne koptasd a szád!

Az első pillanatban – amiben sajnos nem figyelünk eléggé, mert olyan „még nem kezdtük el, de elkezdtük” típusú, s ilyenkor a néző még nem fókuszál, nincs benne a színpadi dolgokban – úgy tűnik, izgalmas előadás elé nézünk, ami valahogy párbeszédet kezdeményez a Brecht-hagyománnyal. Elek Ferenc még civilben azon civakodik, lamentál, hogy egy dalt, vélhetőleg az ő szerepének dalát mindig kihúzzák, aztán sértődötten hátramegy – és azt a dalt tényleg nem is fogják elénekelni. A jelenet nem elég természetes, valahogy hiányzik a színházi próbák civil televényszerűsége, van valami gyanús megrendezettség, ahogy a színészek igazgatják ruháikat, és úgy tesznek, mintha.
  • Tompa Andrea
  • 2015. március 12.

„Annyi, mint egy díszlet az operaházban”

Hajléktalanok művei alapján készült Az egyetlen hajléktalan című opera, melyet május 29-én mutatnak be a Duna Palotában. Az előadás teljes bevételét a fedél nélkül élőkre fordítják. A magyar zeneszerző-projektgazdával beszélgettünk a zeneműről, az ügyről és a hajléktalanságról.
  • Kozár Alexandra
  • 2015. március 9.

Nemzeti kenderbolt

A kortárs színház általában nem a múzeum vagy a templom metaforáját választja, hanem a laboratóriumot – akárcsak a kristálymet­főzők.
  • Herczog Noémi
  • 2015. március 6.

Nem talált

Hideg, minimalista, nagypolgári szalonba penderedik be Pernelle-né, azaz Pogány Judit.
  • Tompa Andrea
  • 2015. február 28.