Színház

Valószínűleg nincs a világon még egy olyan család, amelynek tagjai már hat generáció óta színészkednek. A Latabárok 1831 óta állnak a színpadon, volt köztük zseni, epizodista és dilettáns.

A szakmai szolidaritás hiányáról, a kormány kultúrpolitikájáról és Pintér Béla szenvedélyes beszédé­ről is beszélgettünk.

Az olasz filmeket nemcsak mi szeretjük, de a magyar színházcsinálók is. A Legyetek jók, ha tudtok sztorija jelenleg a Pesti Magyar Színház színpadán állomásozik, a Teljesen idegenek premierjét most tartotta a Játékszín, az évtizedes vígszínházi sikerdarab, az Össztánc mögött pedig ott munkált Ettore Scola A bál című filmjének serkentő hatása.

Az író szerint a legjobb művek mindig veszélyesek.

De az éjjel megjelent előadó-művészeti törvény végrehajtási rendeletének anomáliájáról egy szót nem ejtenek.

Alice Miller és fia, Martin Miller beszélgetnek egymással, szemtől szemben arról, hogy milyen (volt) ebben a családban fiúnak és anyának lenni. A valóságban sosem került sor erre a több élettörténetet magába sűrítő párbeszédre, amelyet könyvekből, interjúkból, leírásokból, elképzelt telefonbeszélgetésekből rakott össze a Láthatáron Csoporttal dolgozó Gyulay Eszter dramaturg.

Ősztől az osztrák nemzeti színház, a bécsi Burgtheater tagja, ahol már a második bemutatójára készül. A német nyelvű játék kihívásairól, a Burgra jellemző „akolhidegről” és a színházon belüli zaklatások kivizsgálásáról is beszélgettünk.

Michael Haneke 2009-es, díjakkal bőségesen megszórt filmje egyszerre volt jellegzetes és atipikus alkotás a burzsoá képmutatás és elidegenedés osztrák fővádlójának életművében.

Arról, hogy milyen előadások jutnak el a kistelepüléskre Vidnyánszky Attila fog dönteni.

A színház alaptalannak tartja a vádat és a vizsgálat során sem került elő bizonyíték.

A Vígszínház ifjú színésznője arról beszél, hogy miért vállalna sorozatot és miért nem vetkőzne le a színpadon.

Ráadásul a nézőtérről, előadás alatt.

Édes Anna egy darab hús, levágásra ítélt csirke, malac, aminek a szájába narancsot raknak. Takarítógép. Legjobb esetben halott kislány pótléka. Csak nem ember. Szenteczki Zita rendezése következetesen végigviszi az előadáson ezeket a tárgyiasító, kisajátító, lefokozó gesztusokat, és a regényt (nem) ismerők számára is izgalmas, részleteiben átgondolt – de nem tálcán kínált, hanem többfelé bogozható – értelmezést bont ki a színpadon.