Spiró György: A kultúrára szánt pénzeket jogtipró módon ítélik oda

  • narancs.hu
  • 2020. január 1.

Színház

Az író szerint a legjobb művek mindig veszélyesek.

Spiró Györggyel a Klubrádiónak beszélt a magyar kultúrában zajló folyamatokról: az író beszélt a tao-törvény utáni színházi helyzetről, és a „listákról“: nevek, szerzők vannak, akikben megbíznak, és akikben valamiért nem. Vannak, akik rég meghaltak, és nem komilfók, és vannak, akik állítólag partvonalon kívül voltak a múlt rendszerben, és őket kell erőltetni.

„Egyes intézményeknél vannak ilyen-olyan listák, amelyek személyekre vonatkoznak, (...) Műveket életükben nem olvastak azok, akik ezeket a listákat létrehozzák. Nem értenek hozzá, inkompetensek” — mondta Spiró, aki szerint a legjobb művek mindig „veszélyesek”, mert mindig arról szólnak, ami az életben van, amilyenek az emberek, a valóságos konfliktusokról.

false

Spiró szerint a kultúrára szánt pénzeket jogtipró módon ítélik oda: „felháborító és nem véletlenül verte ki a biztosítékot, hogy például egy egyház kapott „ingatlanbizniszre” 1,8 milliárdot, ami a kétszerese annak, amit a létező és működő független színházak tavaly kaptak."

"Nonszensz, hogy az amúgy is kipárnázott Nemzeti Színház egy be sem jegyzett alapítványra kapott egymilliárdot.“

A Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatos huzavonák miatt „a folyóirat-kultúrának Magyarországon radikálisan vége van”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.