Színház

Békebeli cécó

Darvas-Varró-Hamvai: A zöld kilences

  • Csáki Judit
  • 2013. január 19.

Színház

Vadonatúj zenés darab - mi több: "zenés pesti cécó" - a Vígszínház színpadán, egyenesen bő száz évvel ezelőttről, legalábbis ami a figurákat és a mesét illeti. Bár ez utóbbi fordulatai oly időtlennek mutatkoznak az időben, mint a békebelinek tudott helyek közül a kávéház, a kávéházi szórakozások közül a kártya, azért mégiscsak a boldog békeidő lengi be a sztorit és az atmoszférát. A békeidő boldogsága akkor hág önnön csúcsára, amikor a darab végén 1914-et emlegetik.

Hamvai Kornél ügyesen mozog a retró világában, jól vegyíti a valós alakokat a lehetségesekkel, a 20. század eleji Budapest legendássá vált történeteit a képzeletbeli legendáriummal, és ebből szépen összeáll egy operettstruktúra, bonvivánnal és primadonnával, ahogy kell; a táncos-komikusra pedig több jelölt is akad. Darvas Benedek zenéje ugyanebből a világból fakad, mászik is a fülbe meg nem is; és szépen kiverekszi helyét a nyitány, a duett, a felvonásvég meg a finálé. Varró Dániel dalszövegei simák, rímei csengenek, alliterációi bonganak, és van bennük humor meg nyelvi játék, stílparódia meg archaikus fordulat.

Szóval a szerzők tudják ezt a műfajt; kreativitásukat nem az ihletettség nagy meglöttyenése, hanem ez, a szaktudás mozgatja. Ascher Tamás pedig ugyancsak tudja, hogyan is kell egy alapvetően nem zenés társulattal alapvetően zenés előadást csinálni, körültekintően, pontosan, szépen és hatásosan. Bodor Johanna is tudja, miféle lépések, kombinációk és mozgáspoénok kellenek a hatáshoz. Rajtuk nem múlik, pontosabban nem rajtuk múlik, hogy nem durran akkorát ez A zöld kilences a finom, békebeli Vígben, hogy összerezzennének a kristálycsillár lemezkéi.

A zöld kilences jó cím, noha a kártyalap - amelyet szorgalmasan, ám fölöslegesen kerget egy estén át a darab egyik legjobb figurája, a lúzer újságíró, a skribler, akit Mészáros Máté nagyszínpadi elánnal játszik - meglehetősen fölöslegesnek tűnik a sztori bonyodalmaiban. A főhősnek, Hamrák János "nemzeti szélhámosnak" például semmi köze hozzá, ő ugyanis a pénzre hajt, svindliben utazik; balek áldozatai közt akad egyiptomi alkirály, haknidíva és vidéki képviselőtestület. Legelőször egy pénztárca tűnik el - a skribleré, persze -, de ebben nem Hamrák a ludas, ő nem piti tolvaj, hanem nagystílű csaló.

A közönség díjazza az ismert fordulatokat; azt például, amikor a szélhámos a vidéki polgármesternek a Rottenbiller utca burkolatát adja el, hogy saját - székesfehérvári? kaposvári? - főterüket gyönyörűzzék, és mintegy mellesleg elleplezzék, hogy az erre szánt pénz már helyben el lett sikkasztva néhányszor. A korrupció tehát országos. A Rottenbiller utcát pedig az éj leple alatt szépen lemeztelenítik. De közben Hamrák rohan tovább, némi életmentési feladatok után: egy grófkisasszony, aki férfi híján a női jogokért harcol lelkesen, egy sorozatgyilkos szállodaportás markába kerül... A szállodaportást (aki a színlap szerint "ominózus") Fesztbaum Béla játssza - nos, ő a másik, aki tudja, hogyan is lesz eleven és karakteres egy mellékszereplő egy ilyen zenés játékban, azon kívül, hogy táncban-énekben is flott. Ennek a tébláb pasasnak ugyanis "lelki traumája" van, ezért öldösi a nőket, és kergeti a darabban megszállottan ezt az egyet, aki persze életben marad, hiszen ő a primadonna...

Jó karakter a világhírre, de minimum a celebségre gyúró éji díva: Járó Zsuzsa is ahhoz a kisebbséghez tartozik a színpadon, amely képes arra, hogy játékával, jelenlétével telipakolja, ráadásul bisszig kiszólásaival, kortársi flegmájával és gátlástalan tekerésével a nézőteret is eléri. Egy-egy poénos jelenet jut a Wekerle Sándor miniszterelnököt alakító Kelemen Józsefnek - kivált a lemondást díjazzuk odalentről -, és a vidéki polgármestert játszó Hegedűs D. Gézának, aki szépen mutatja, hogy a korrupt helyi hatalmasság hogyan lesz alázatos lakáj "országos viszonylatban".

A vége is rendesen meg van kavarva, több is van belőle, és egymásra is épülnek. Rendeződik a nemzetközi bonyodalom, egymáséi lesznek egy időre néhányan, és szerzőileg-rendezőileg ügyesen marad a levegőben a néhány elvarratlan szál.

Az alaphelyszín a kávéház, de van frappáns kétdimenziós konflis meg parlament is: Menczel Róbert díszlete régi kaposvári zenés előadások színpadképét idézi, és ezzel az idézéssel nincs is egyedül. Az előadás egésze azt a stílt, játéktechnikát és jelentéshalmazt juttatja eszünkbe, amely a régi kaposvári színházban, a régi társulat körében volt honos, ahol és amikor az előadás egésze jótékonyan fedte az esetleges operetthiányosságokat, és tette fölébük az ensemble-játék és az egyes epizódok frappáns és gazdag erényeit. A Vígben ez egyelőre nem sikerül: kitűnnek szakmai hiányosságok, felvillannak egyes színészi megoldások, de például a főszerepeket játszó színészek egyszerűen nem "viszik el" az előadást, nincs sodrás, hanem akadozás van. Az erősen hullámzó színvonalú jelenetekben olykor lengedez az unalom, és föl-föltör a forszírozottság, az üresjárat - szóval egyelőre ez a kabát nagy, leginkább színészileg és társulatilag.

De ezt a pudingot azért megkóstolnám egy másik vendéglőben is.

Vígszínház, december 1.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.