Kortárs zsibvásár a színpadon, avagy hogyan kössünk szórakoztató üzletet egymással és az előadókkal egy furcsa táncelőadáson. Molnár Csaba produkciója bonyolult eset, ugyanis nem ősbemutató, hanem… A tavalyi, első OPEN Fesztivál programjában volt látható Martin Schick és Laura Kalauz azonos című előadása, amelyet a végén szokatlan körülmények között árverésre bocsátottak, és azt Molnár Csaba vette meg. A két szerepre a frissen végzett Raubinek Lilit és a régi motoros Szász Dánielt kérte fel, és most a második OPEN záróestjén mutatták be. Különleges duót alkotnak az előadók, akik íratlan szabályok szerint viszonyulnak egymáshoz, és kedvesen, ám határozottan tartják kézben az előadást. Nem véletlen, hogy a közösségi színjátszás ünnepét zárták a darabbal, hiszen a társas viszonyokkal foglalkozik, és azok rehabilitációjára olyan új, közösségi kereskedelmi formákat ajánl a színház keretein belül, amelyek szórakoztatóak is.
Kukkolók és résztvevők egyszerre lehetünk. Kaphat bárki kínai vécékefét, vízforralót, gyöngyöket, amire szüksége van, és cserébe feladatot is. Fel kell öltöztetni a rajtuk lévő ruhadarabokból a performereket, vagy rajtaütésszerűen ki kell találni, miből vannak a párbeszédek, amelyek a cseregesztusok és hétköznapi helyzetek közé szövődtek észrevétlenül. Játszunk és játszanak velünk, miközben a kortárs tánc is reflektál önmagára, sok humorral. A fiktív kereskedelmi hangulat a végére komolyba fordul, újra elárverezik, azaz továbbadják az előadást. A közönség lendül, hitetlenkedik, készpénzben fizet, aláír, aztán hazavisz. Végelszámolás is van, jegybevétel, kiadások, és a fennmaradót közös megegyezéssel karitatív célokra fordítjuk.
Frissítő élmény, és Molnár Csaba eddigi, saját repertoárját tekintve bizonyossá teszi, hogy a kortárs tánc az új színház. Az előadás pedig terjed, úgyhogy élvezni fogják még sokan, de persze nem ugyanezt.
MU Színház, november 26.
