Van egy nő, szerelmes akar lenni, boldogságra vágyik, de házassága felett mintha már eljárt volna az idő. Folyton csak küzd a férjével, kétségbeesett és voltaképpen tehetetlen. Gyors váltás, és a megelevenedő történetről egy szempillantás alatt kiderül, hogy színházi próbán járunk, a férj-feleség duóból rendező-színésznő páros lesz, akik közben persze férj és feleség a történet szerint. De mi a történet? Adott négy szereplő, akik mintha párhuzamos valóságokat jelenítenének meg egy kis, zárt térben – eddig nevezzük színháznak –, az alapmű Schnitzler Álomnovellája, adott még sok intertextus Ingmar Bergmantól az egyéb határátlépő klasszikusokig – eddig is színház –, ám miközben a szinte mindenki által ismert Tágra zárt szemek próbáját nézzük, a természetesség illúziója oly módon keveredik a valósággal, hogy már-már akár kihívás lehet szétszálazni, mit látunk. A Dollár Papa Gyermekei formáció mesteri hipervalóságot teremt Láng Annamária, Rába Roland, Urbanovits Krisztina és Ördög Tamás segítségével. Ez az a közeg, amelyben nincsenek tabuk, és szinte sosem lehetünk biztosak benne, mi képezi a történet lényegét, mi improvizáció és mi nem, valamint hogy mikor elevenedik meg a valóság, mi játék és mi „igazi”. Ördög Tamás eddigi legkomplexebb rendezése egyszerű dolgokról, múló érzésekről, boldogságkeresésről beszél, de emellett már sokadszorra mutatja meg a színjátszás egy olyan újnak mondható, rendkívül izgalmas módját, amikor vannak is karakterek meg nem is, van is drámai alapmű meg nincs is… A személyesség játékos bája és a kérlelhetetlen valóság érzéki élménnyé válik, amely leszámol az illúziószínházzal, így marad valami vérprofi, eredeti és nagyon klassz, amire egyelőre nincsenek szavaink, vagy épp nem találjuk azokat.
Trafó, november 25.
