Interjú

„Egy feudális ország”

Gáspár Ildikó rendező

Színház

Az Örkény Színház rendezőjével legutóbbi itthoni munkáiról, az aktuális lettországi Liliom-rendezéséről és a magyar színház állapotáról, a konzervatív színházi gondolkodás buktatóiról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Másodszor dolgozol Rigában. Miért a Liliomot választottad?

Gáspár Ildikó: Motoszkált egy ideje a fejemben, de mást ajánlottam elsőre, inkább egy előző rigai rendezésemet, Ionesco Rinocéroszokját folytató társadalomkritikus, groteszk szatírát, de a színház vezetése személyesebb dolgot szeretett volna tőlem. Molnár Ferenc Liliomját ismerik a Baltikumban, így amikor fölvetettem, rögtön el is fogadták. Azt viszont nem tudtam, hogy körülbelül ötven éve volt belőle egy legendás előadás. Egy lett zeneszerző írt hozzá zenét, és szirupos daljáték-musicalt csináltak belőle, amelynek a dalai nagyon ismertté váltak. Érdekes hátránnyal indulok, az én előadásomban egyáltalán nem lesznek dalok, sem liget, sem romantika. Nincsenek kellékek, és mai ruhákban játszanak a színészek. Átdolgoztam a szöveget, húztam is belőle jócskán, hiszen már lehet, lejártak a szerzői jogok. Ez egy átirat inkább.

MN: Mi az átirat koncepciója?

GI: Sajátos játékstílusa lesz, kitágított pillanatokkal, ami teljesen másfajta időérzékelést indít be. Egy fényinstalláció adja a darab „terét”, amelynek az atmoszférája nagyon költői, éteri, ami jó kontrasztban van a darab egyik fő témájával, az erőszakkal. A Dailes Színház színpada óriási, 15-ször 15 méter, és van egy ugyanekkora hátsó színpad is. Az első gondolatom az volt, hogy szeretnék ezen a színpadon olyan mélyre menni, amennyire csak lehet. 25 méter mélyen kezdődik a tér. Hét darab, egyenként 12 méter széles és 3 méter magas LED-fénykapu a díszlet, amelyeket 3 méterenként helyeztünk egymás mögé. A teret hátul egy szintén óriási, magas, nagyon erős fényű, ugyanekkora LED-fal zárja. Beleírtam Liliom anyját a darabba, aki egy villanásra jelenik meg, egy 85 éves színésznő játssza. Rajta kívül még van két 80 feletti színész az előadásban, a túlvilágon is csupa öregasszony a rendőrség. Volt egy kép a fejemben, ahogy idős nénik gyászolják a negyven év körül öngyilkosságot elkövetett fiai­kat. Az EU-ban Lettországban a legmagasabb az öngyilkossági ráta, és különösen gyakori a középkorú férfiak körében. A családon belüli erőszaknak pedig minden negyedik lett nő válik áldozatává, az elkövető többnyire a nő férfi partnere. Lettország – Magyarországhoz hasonlóan – még mindig nem ratifikálta az isztambuli egyezményt.

MN: Hogy kerültél Rigába?

GI: Yana Ross Litvániában élő amerikai-orosz rendező barátom ajánlott, miután látta a Stuart Máriát 2014-ben. „Azonnal vigyünk téged külföldre”, mondta. Neki akkor már voltak külföldi rendezései, nem is tudott mindent elvállalni, és innentől automatikusan engem ajánlott maga helyett. Aztán persze, ha egy rendezésem jól sikerült, akkor a következőt már az hozta. Itt, Rigában is sokat nyomott a latban, hogy nagyon tetszett az igazgatónak a 2019-es svédországi rendezésem. (Gáspár Ildikó az utóbbi években dolgozott egyebek közt Göteborgban, Helsinkiben, Karlsruhéban, Rigában, Vilniusban, Wormsban – C. D.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.