NYÁRI PROGRAMAJÁNLÓ - rés a présen

"Nincs pártoskodás, nincs kultúrharc, nincs migráncsozás. Egy másik Magyarország"

Bérczes László rendező, az Ördögkatlan egyik alapítója

  • narancs.hu
  • 2019. július 30.

Színház

Ma indul a 12. Ördögkatlan fesztivál. Az alapítóval, Bérczes László rendezővel beszélgettünk.

rés a présen: Épp csak megérkeztél Kanadából. Mi járatban voltál?

Bérczes László: A Niagara-on-the-Lake városában található Shaw Festival Theatre-ben rendeztem Tennessee Williams Üvegfigurák című drámáját. Barátom, a Magyarországon is ismert Tim Carroll művészeti igazgató hívott meg. De nem „haveri alapon”, hiszen Kanada egyik legjelentősebb színházáról van szó, amelyben három játszóhelyen naponta 2 ezer nézőt „le kell ültetni”, hiszen ott az állami támogatás minimális. Hálás vagyok a sorsnak, mert nagyszerű társulatban dolgozhattam. És talán nem is rosszul, hiszen 2021-re visszahívtak.

rap: Azonnal belecsöppentél az Ördögkatlan szervezésébe, ahogy hazaértél?

BL: Igazából 2008-ban cseppentem bele, amikor Kiss Mónival kitaláltuk, és azóta benne vagyok. Már az első után kiderült, ez nem lehet csak romantikus hobbitevékenység. Noha folyton hangsúlyozzuk, hogy szabad és személyes döntésünk volt a létrehozás, immár százezer ember várja el, hogy csináljuk. És mivel az Ördögkatlan már nemcsak fesztivál, hanem színházi produkciókat is létrehozó „előadó-művészeti szervezet”, az egész évünket leköti a szervezés.

rap: Az idén 12 éves a fesztivál. Mi az állandó benne, illetve mi változik?

BL: Állandó néhány munkatárs, néhány helyszín, néhány fellépő, valamint az újra meg újra beköszönő izgalom, hogy az idén vajon sikerül-e. De ez éppen attól van, hogy szeretnénk nem lemásolni az előző évet. Ezért van egyre több csak itt és csak most történő közösségi eseményünk.

Bérczes László

Bérczes László

Fotó: MTI/Sóki Tamás

rap: Melyik volt a legsikeresebb évetek eddig?

BL: Mi a siker? A legnagyobb jegybevétel? A leghosszabb taps? A nem mérhető sikert jobban szeretem, azt a szeretetcsomagot, amit itt mindenki ad és kap. Nincs pártoskodás, nincs kultúrharc, nincs migráncsozás – sokszínűség van és szabadság. Egy másik Magyarország.

rap: Mi lesz az idén a fő csapás? Mik a kiemelt programok?

BL: Július 30-án Nagyharsányban, a Narancsligetben a francia Wombo zenekar és a miskolci, mélyszegénységben élő Rézangyalok közös előadásában elhangzik a Csönded vagyok a 10 éve elhunyt védnökünk, Cseh Tamás emlékére, és ezzel elkezdődik egy több száz programból álló ötnapos őrület (mert, hogy másik védnökünket, Törőcsik Marit idézzem: „nem vagyunk normálisak”), ami augusztus 4-én a napfelkeltével ér véget.

false

 

Rendben, akkor igazságtalanul kiemelek néhányat, hiszen a válogatás is igazságtalan, azt hívjuk, aki-ami nekünk tetszik: Reisz Gábor filmjeit vetítjük, és ő maga is ott lesz a VAN-zenekarral; Dinyés Dani és barátai idén a Háry Jánost hozzák a beremendi kápolna elé (mesélő: Fodor Tamás), mellesleg tartanak néhány operabeavatót; a k2 Színház nyolcórás Hamvas-bemutatóra készül a Karnevál alapján; a Jelenkor Kiadó írókat-költőket hoz, a Hagyományok Háza népzenét, táncházat, kiállítást; Háy János magyar irodalomtörténetet tart négy napon át Kik vagytok ti? címmel; és lesz egy csomó színház: Mohácsi-féle Dohány utcai seriff, Ördög Tamásék Árvácskája, az Üvegbúra az Örkényből...

rap: Mi az, amire biztos el fogsz menni?

BL: A felére én megyek el, a másik felére Móni. De egyet sem tudunk végignézni. Az biztos, hogy belehallgatok a Platon Karataev koncertjébe, és meglátogatom Göttinger Paliék Kovács Udvarházát. És lesz egy program, amelyen az elejétől a végéig részt szeretnénk venni: Kovács Gerzson Péter és táncos barátai segítségével reményeim szerint sok százan megtanuljuk Pina Bausch híres vonulós táncát, és bemutatjuk a nagyharsányi főutcán.

rap: A Katlan után mi következik?

BL: Augusztus 4-én délután fáradtan belelógatom a lábamat a beremendi strand vizébe, és remélhetőleg jó érzéssel gondolok vissza a 12. Katlanra. És lapozgatom Az ügynök halálát, mert azt rendezhetem a következő évadban, főszerepben az egyik legjelentősebb magyar színésszel, Czintos Józseffel, aki nyolc év után, 74 évesen újra színpadra lép. Szeptemberben pedig visszamegyek Kanadába, megnézem, hogy megy az Üvegfigurák.

(Az interjú eredetileg a Magyar Narancs 2019. június 20-i számának fesztivál-mellékletében jelent meg.)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.