rés a présen: Épp csak megérkeztél Kanadából. Mi járatban voltál?
Bérczes László: A Niagara-on-the-Lake városában található Shaw Festival Theatre-ben rendeztem Tennessee Williams Üvegfigurák című drámáját. Barátom, a Magyarországon is ismert Tim Carroll művészeti igazgató hívott meg. De nem „haveri alapon”, hiszen Kanada egyik legjelentősebb színházáról van szó, amelyben három játszóhelyen naponta 2 ezer nézőt „le kell ültetni”, hiszen ott az állami támogatás minimális. Hálás vagyok a sorsnak, mert nagyszerű társulatban dolgozhattam. És talán nem is rosszul, hiszen 2021-re visszahívtak.
rap: Azonnal belecsöppentél az Ördögkatlan szervezésébe, ahogy hazaértél?
BL: Igazából 2008-ban cseppentem bele, amikor Kiss Mónival kitaláltuk, és azóta benne vagyok. Már az első után kiderült, ez nem lehet csak romantikus hobbitevékenység. Noha folyton hangsúlyozzuk, hogy szabad és személyes döntésünk volt a létrehozás, immár százezer ember várja el, hogy csináljuk. És mivel az Ördögkatlan már nemcsak fesztivál, hanem színházi produkciókat is létrehozó „előadó-művészeti szervezet”, az egész évünket leköti a szervezés.
rap: Az idén 12 éves a fesztivál. Mi az állandó benne, illetve mi változik?
BL: Állandó néhány munkatárs, néhány helyszín, néhány fellépő, valamint az újra meg újra beköszönő izgalom, hogy az idén vajon sikerül-e. De ez éppen attól van, hogy szeretnénk nem lemásolni az előző évet. Ezért van egyre több csak itt és csak most történő közösségi eseményünk.
| ||
rap: Melyik volt a legsikeresebb évetek eddig?
BL: Mi a siker? A legnagyobb jegybevétel? A leghosszabb taps? A nem mérhető sikert jobban szeretem, azt a szeretetcsomagot, amit itt mindenki ad és kap. Nincs pártoskodás, nincs kultúrharc, nincs migráncsozás – sokszínűség van és szabadság. Egy másik Magyarország.
rap: Mi lesz az idén a fő csapás? Mik a kiemelt programok?
BL: Július 30-án Nagyharsányban, a Narancsligetben a francia Wombo zenekar és a miskolci, mélyszegénységben élő Rézangyalok közös előadásában elhangzik a Csönded vagyok a 10 éve elhunyt védnökünk, Cseh Tamás emlékére, és ezzel elkezdődik egy több száz programból álló ötnapos őrület (mert, hogy másik védnökünket, Törőcsik Marit idézzem: „nem vagyunk normálisak”), ami augusztus 4-én a napfelkeltével ér véget.
| ||
Rendben, akkor igazságtalanul kiemelek néhányat, hiszen a válogatás is igazságtalan, azt hívjuk, aki-ami nekünk tetszik: Reisz Gábor filmjeit vetítjük, és ő maga is ott lesz a VAN-zenekarral; Dinyés Dani és barátai idén a Háry Jánost hozzák a beremendi kápolna elé (mesélő: Fodor Tamás), mellesleg tartanak néhány operabeavatót; a k2 Színház nyolcórás Hamvas-bemutatóra készül a Karnevál alapján; a Jelenkor Kiadó írókat-költőket hoz, a Hagyományok Háza népzenét, táncházat, kiállítást; Háy János magyar irodalomtörténetet tart négy napon át Kik vagytok ti? címmel; és lesz egy csomó színház: Mohácsi-féle Dohány utcai seriff, Ördög Tamásék Árvácskája, az Üvegbúra az Örkényből...
rap: Mi az, amire biztos el fogsz menni?
BL: A felére én megyek el, a másik felére Móni. De egyet sem tudunk végignézni. Az biztos, hogy belehallgatok a Platon Karataev koncertjébe, és meglátogatom Göttinger Paliék Kovács Udvarházát. És lesz egy program, amelyen az elejétől a végéig részt szeretnénk venni: Kovács Gerzson Péter és táncos barátai segítségével reményeim szerint sok százan megtanuljuk Pina Bausch híres vonulós táncát, és bemutatjuk a nagyharsányi főutcán.
rap: A Katlan után mi következik?
BL: Augusztus 4-én délután fáradtan belelógatom a lábamat a beremendi strand vizébe, és remélhetőleg jó érzéssel gondolok vissza a 12. Katlanra. És lapozgatom Az ügynök halálát, mert azt rendezhetem a következő évadban, főszerepben az egyik legjelentősebb magyar színésszel, Czintos Józseffel, aki nyolc év után, 74 évesen újra színpadra lép. Szeptemberben pedig visszamegyek Kanadába, megnézem, hogy megy az Üvegfigurák.
(Az interjú eredetileg a Magyar Narancs 2019. június 20-i számának fesztivál-mellékletében jelent meg.)
