rés a présen

Ez a kettős lét szinte lehetetlen

Czajlik József igazgató, kassai Thália Színház

  • rés a présen
  • 2017.11.05 13:10

Színház

rés a présen: Hogyan foglalnád össze a kassai Thália Színház előző évadát?

Czajlik József: Egy fontos koprodukciós előadással, Székely Csaba Bányavakságával indult, amit a Komáromi Jókai Színházzal közösen mutattunk be. Ez volt az első alkalom, amikor a két felvidéki kőszínház összefogott egy közös előadás megvalósításáért. Amely végül számos rangos elismerést is szerzett. A Kisvárdai Magyar Színházak Fesztiválján a négy kiadható színészi díjból hármat elhozott Vasvári Emese, Benkő Géza és Fabó Tibor. A Színházi Kritikusok Céhe pedig Vasvári Emesét jelölte az évad legjobb mellékszereplőjének járó elismerésre. De kaptunk egy 9 előadásra szóló meghívót is Svédországba. A múlt évadban a negatív identitás volt a tematikánk, mert egy felmérés alapján a szlovákiai magyarok többsége úgy határozza meg önmagát, hogy ő mi nem. „Nem vagyok szlovák. Nem vagyok magyarországi magyar etc.” Ezt a diskurzust szerettük volna megpiszkálni, miközben mi is megküzdöttünk a gondolattal, hogy mik nem akarunk lenni.

rap: Neked milyen volt az elmúlt év?

CJ: Az említett Székely-darabot rendeztem, utána a Kassai Állami Színházban Egressy Zoli Balesetét vittem színre szlovákul, ősbemutatóként. Majd Szabadkán rendeztem Spiró Prahját, jelenleg pedig Lackfi János Milyenek a magyarok? című könyveinek „wellness színházi” változatát készítem, mint házi rendező. Aztán Mika Myllyaho Káoszát csinálom ugyancsak Kassán. Februárban visszatérek Magyarországra, Dunaújvárosba, hogy megrendezzem Molnár Ferenc Üvegcipőjét, majd a 2018/2019-es szezont a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban kezdem. Mostanában főleg magyar kortársakkal foglalkozom.

rap: Hogyan hat rátok a magyar, illetve szlovák kultúrpolitika?

CJ: A történet ott kezdődik, hogy támogatott intézmény vagyunk, nem pedig költségvetési szerv. Ez reálisan azt jelenti, hogy csak a bérköltségeket és egy minimális alaptevékenységi támogatást kapunk. A többit, a teljes éves költségvetés mintegy 50 százalékát nekünk kell előteremteni. Innentől rögtön eldől, hogy milyen legyen a repertoár, hiszen fél lábbal a piacon vagyunk és nyereséget kell termelnünk. Ez a magyarországi kőszínházak számára teljesen ismeretlen feltétel mindenre hatást gyakorol. Ezért szerepel a repertoárban egy sor bomba és petárda is, ezek kellenek a valóban égető társadalmi kérdésekkel foglalkozó darabok létrehozásához, azokhoz, amelyektől azután a szakmai elismeréseket várjuk. Úgy a szlovákiai, mint a magyarországi szakma elsősorban magára figyel. Ez természetes. Mi úgy döntöttünk, szeretnénk mindkettőnek a része lenni. Ez a kettős lét szinte lehetetlen, de minket a „szinte” érdekel, és ez egy pozitív identitás.

rap: Milyen bemutatók lesznek az új évadban?

CJ: A bérlet 6 előadása a következő szerkezetre bomlik: 2 nagy, 2 közepesen nagy, 2 kicsi előadás. A nagyok klasszikus magyar darabok, a közepes nagyok kortárs európai, a kicsik pedig kortárs magyar és kassai vonatkozású darabok lesznek. Rendezőnk lesz Bérczes László, Telihay Péter, László Sándor Katyó színész-rendező, és az újvidéki színházat európai szintre felhozó egykori igazgató, Szigethy Gábor, meg természetesen én is. Mostani témánk a párhuzamos világ. Elsősorban a bennünk létező.

rap: Milyen más programokat ajánlanál még az új évadra a Tháliában?

CJ: Folytatjuk a Thália Táncestek c. sorozatunkat, amelyet Kántor Kata, a koreográfusunk álmodott meg. A magyar kortárs tánc legjobbjait hívjuk Kassára, mert ez az egyik legkönnyebb kapcsolódási pont az igényes magyar előadó-művészethez egy itteni szlováknak. Művészeti szakközépiskolások sora jár megnézni ezeket, és majdnem mindig rábírjuk a hozzánk érkező táncosokat, hogy tartsanak workshopot is. Feliratozzuk, és tolmácsgéppel szimultán fordítjuk egyébként minden saját előadásunkat. Emellett számos magyar és nem magyar vonatkozású esemény – ünnepek, koncertek, beszélgetések, fesztiválok – szervezői, társszervezői vagy befogadói vagyunk.

rap: Miért érdemes még Kassára menni a Thálián kívül?

CJ: Kassa fantasztikus, gyönyörű és jól élhető város. A 2013-as Európa Kulturális Fővárosa programsorozat óriási változást hozott a városban élők kultúráról való gondolkozásában. Megértették, hogy a kulturáltság kifizetődő. Jobb, finomabb, gazdagabb és változatosabb lesz tőle az élet. Ezért azt fogyasztani kell. Vagyis akkor lesz a tiéd, ha áldozol rá.

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.