ZSINÓRPADLÁS - Könyv

Fanatizmus kell

Czank Lívia: A függöny mögött – A balett titkos világa

Színház

Jól érezte Czank Lívia, hogy a felmerülő kérdések megválaszolásához nem cikk, minimum könyv szükséges.

Újság-íróként arra vállalkozott, hogy egy egész évadot tölt a Magyar Nemzeti Balett társulatával az Operaházban. (Méghozzá az utolsó évadot az Opera felújítása miatti kiköltözés előtt.) Nem titkolja, kívülről érkezik a balettbe, s a könyv hangvétele is ezt nyomatékosítja: egy elvarázsolt, kíváncsi, (néhol talán naiv) szempár bepillantást nyer a régóta áhított csodavilágba. A csodavilágba, amely a kulisszák mögött persze vér, veríték, küzdelem, fegyelem, sőt olykor test- és lélekfeláldozás. Ennek megfelelően előkerülnek a komoly témák és kérdések is, a társulaton belüli versenyzés, szakítások, depresszió, súlyproblémák, de a kötet mindvégig erősen őrzi a kiindulást: a csoda tüllbe és strasszba csomagolt képét.

A sztori erősen megfigyelő-központúan indul: a megszeppent újságíró elindul a nagy kalandra, félve attól, hogy a megfigyelt közösség befogadja-e, megnyílik-e. Nyers dokumentarizmus helyett személyes-regényes keretet kapunk, amely szerencsére hamar megtalálja a fókuszát, és rengeteg megszólalói történetet halmoz egymásra. A tematikus mozaikok néhol összeállnak egy-egy élettörténetté, amiből kirajzolódik az egész szakma képe. Onnantól kezdve, hogyan zajlik egy balett-táncos mindennapja a reggeli rutingyakorlatoktól a színpadi próbákig, majd az előadásig; odáig, hogy miként kell élethű pálmafákat készíteni a díszletbe. Az évad különböző darabjai (Spartacus, Don Quijote, A diótörő, Anyegin, Anna Karenina, A kalóz, A hattyúk tava) kapcsán az Opera művészei elmesélik, mennyire fontos egy-egy előadás előtt a külön edzésterv, miként zajlik a koreográfiák elsajátítása, betanítása, és hogy a tánchoz adott színészi játék és átlényegülés nélkül mindez alig érne valamit. Nagy szerepekről, nagy elődökről, szerepálmokról és azok megvalósulásáról mesélnek. Főleg Seregi László, „Laci bácsi” emlékének állít emléket a könyv: a Spartacus próbái során a neves koreográfus tanítványai nagy tisztelettel és sok szeretettel emlékeznek a néhány éve elhunyt művészre.

A könyv talán legizgalmasabb része az, amikor a táncosok a kezdetekről mesélnek, a küzdésről, a kitartásról, az áldozatokról. Rövid életpálya, korai felnövés – ez derül ki a gyerekkori történetekből. Van, aki már három-négy évesen kezdte a táncot, van, aki a családból hozta, más saját felfedezésből vonzódott a baletthez. Közös élmény a korai elszakadás a családtól – és erre szinte mindenki nehéz szívvel emlékezik. A távolságok néha csak Miskolctól Budapestig, de máskor Japántól Szentpétervárig nyúltak. Heti egy telefon, levelek, honvágy, állandó versenyhelyzet és sok sírás. Ez maradt a gyerekkorból, de utólag senki sem bánkódik: elkönyvelik, ez ezzel jár. Nyilván a történetek azon része kimarad, hogy mi lett azokkal, akiknek a sok küzdelem és kitartás után tizenévesen az eltanácsolás jutott, mert nem úgy fejlődött a testük, ahogy az balett-táncosoknál elvárható. Erről persze nem is akar szólni a kötet, de a kérdés azért ott lebeg a sorok között. Arról viszont szól, hogy is van ez a diétákkal, az önsanyargatással, a testképpel, az evészavarokkal. A szerző azt is megpedzi, hogy a balett a közhellyel ellentétben nem feminin műfaj – néhányan mesélnek arról is, miként kerül egy férfi erre a pályára, és miként éli ezt meg gyerekként. S lehet-e boldog valaki kartáncosként, vagy csak szólistaként érheti el a sikert? Hogyan bírja a megfelelési és teljesítési kényszert a test és a lélek? Mint sok művészeti ágban, itt is a mester-növendék viszony meghatározó: onnan kezdve, hogy valaki kiteljesíthesse a benne rejlő képességeket, odáig, hogy mely szerepet látják meg a táncosban, hogy a pályára tud-e lépni, s ott tud-e maradni. A táncosok tisztában vannak azzal, hogy nagyjából az életük felénél, negyvenéves korukra véget ér ez a pálya: új életet kell kezdeniük. Előkerül a gyerekvállalás kérdése, megoszlanak a vélemények, de jó, hogy az is mesél, aki a családot, és az is, aki a karriert helyezi előtérbe.

Mindeközben megjelenik a dráma is: a test mint sérülékeny eszköz. Azt is meg kell élni ugyanis, ha éppen lesérül valaki az előadás előtt, s nem léphet színpadra. Vagy éppen előadás közben sérül le, de végigtáncolja a darabot: az előadások mindennapi segédeszköze a Lidocain spray. A színpadon csak a tánc van, a vonalon túl jön a fájdalom. „A baletthoz fanatizmus kell” – idézi a könyv. Persze tehetség is, de az korántsem elég: alázat, kitartás és maximalizmus a kulcsszavak.

Corvina Kiadó, 2017, 328 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.