Tánc

Frenák Pál Társulat: Birdie

  • Sisso
  • 2015. június 14.

Színház

A Birdie című legújabb előadása feltárja, hogy az ember mégis madár. Ön- és közveszélyes fajta. Képzelete szárnyalni, tudata beszűkülni képes, teste emlékező anyag, van, hogy mozdulatai egészen valószerűtlenek.

Frenák Pál koreográfus tizenhat éve ugyanarról beszél: őrület és normalitás viszonyáról, szabadságról és bezártságról, a test és a szellem korlátairól és gátlástalanságáról. Most William Wharton regényéből (Madárka), illetve az abból készült Alan Parker-filmből, valamint egy Velence melletti szigeten található, elmegyógyintézetből szállodává átalakított hotelből indul el. Nem történetet mesél, de a rá jellemző egyszerű tér, a mozdulatsorok és a zene mégis létrehoz egy történetet, például a sajátját, benne gyerekkorának zárt intézetekben töltött évei, a tükör, a felszabadító mozgás, az épített keretek, a ház, az udvar, a padlás. Szellemi, pszichés, társadalmi és fizikai korlátok.

A színpadon a stilizált és forogni képes fémszerkezet ketrecre, illetve tetőtérre hasonlít. A táncosok a csúszós, merev, csillogó alakzatokon mozognak fekete és fehér jelme­zeikben. A tér minden irányában képesek táncolni, mint megannyi pókember. Erősek, szépek és nemzetköziek, mint mindig. Az újoncok: Simon Renáta, Maurer Milán és a kubai Yosmell Calderón Mejías mintha mindig ezt csinálta volna. Ez Frenák „fertőzésének” lényege, ez a stílus, amely elegáns és megnyerő, miközben groteszk jelenetek zökkentik ki a nézőt. Amúgy fémesen tökéletes az egész, „nem sírom el magam” a végén, és pont ezért vonok meg fél csillagot.

BTF, Müpa, április 18.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.