Tánc

Frenák Pál Társulat: Birdie

  • Sisso
  • 2015. június 14.

Színház

A Birdie című legújabb előadása feltárja, hogy az ember mégis madár. Ön- és közveszélyes fajta. Képzelete szárnyalni, tudata beszűkülni képes, teste emlékező anyag, van, hogy mozdulatai egészen valószerűtlenek.

Frenák Pál koreográfus tizenhat éve ugyanarról beszél: őrület és normalitás viszonyáról, szabadságról és bezártságról, a test és a szellem korlátairól és gátlástalanságáról. Most William Wharton regényéből (Madárka), illetve az abból készült Alan Parker-filmből, valamint egy Velence melletti szigeten található, elmegyógyintézetből szállodává átalakított hotelből indul el. Nem történetet mesél, de a rá jellemző egyszerű tér, a mozdulatsorok és a zene mégis létrehoz egy történetet, például a sajátját, benne gyerekkorának zárt intézetekben töltött évei, a tükör, a felszabadító mozgás, az épített keretek, a ház, az udvar, a padlás. Szellemi, pszichés, társadalmi és fizikai korlátok.

A színpadon a stilizált és forogni képes fémszerkezet ketrecre, illetve tetőtérre hasonlít. A táncosok a csúszós, merev, csillogó alakzatokon mozognak fekete és fehér jelme­zeikben. A tér minden irányában képesek táncolni, mint megannyi pókember. Erősek, szépek és nemzetköziek, mint mindig. Az újoncok: Simon Renáta, Maurer Milán és a kubai Yosmell Calderón Mejías mintha mindig ezt csinálta volna. Ez Frenák „fertőzésének” lényege, ez a stílus, amely elegáns és megnyerő, miközben groteszk jelenetek zökkentik ki a nézőt. Amúgy fémesen tökéletes az egész, „nem sírom el magam” a végén, és pont ezért vonok meg fél csillagot.

BTF, Müpa, április 18.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.