Színház

Ezt a cikket máshonnan, mint Bacsó Péter mitikussá kondenzált filmjétől aligha lehet elkezdeni.

A darabról és szerzőjéről mindenki hallott - Herczeg Ferenc Bizáncára illik jelentőségteljesen rábólintani (bár a Kék rókára és benne arra a bizonyos Cecilre jobban csillannak a tekintetek). Ahogyan azt is illik - legalább bizonyos körökben - tudni, hogy a világháború után méltatlanul indexre került szerző ebben az opusban mintegy megjósolta a Monarchia szétesését, 1904-ben.

Papadimitriu Athina és Trokán Péter lányaként színészcsaládba született, sokáig mégsem akart színész lenni. Kecskeméten játszik, például Brecht Angliai Második Edward életének egyik főszerepét. Decemberben Domján Edit-díjjal tüntették ki. Novemberben volt az első fotókiállítása, és ő készítette a pesti Katona József Színház új társulati portréit is.

Megérdemli a fokozott figyelmet, ahogy a szemünk előtt keresgéli, majd megtalálja saját színházi útját az a formáció, amely a szó szerinti - verbatim - dokuszínházban utazik. Vagyis a rögvalóságot tárja elénk, annak is evidensen a legérzékenyebb területeit; ekként nyugodtan mondhatjuk, hogy a "remény színháza" ez, amely azzal a végeredménnyel kecsegtet, hogy hibáinkkal szembenézve javítunk rajtuk, tanulunk belőlük.

Jó, hogy Kosztolányi Dezső városában van egy róla elnevezett színház, és 2009 óta fesztivál is, amely elegánsan, de szigorúan tart tükröt a társadalomnak.

Most lett hatvan, bár ő ezt voltaképp nem is tartja fontosnak. A dolgát, a színészetet helyezi mindenek elé, nem mintha nem tudná, hol és miben él éppen. A színházat védi, amikor önmagát védi.

Társulatának születési időpontja vitatott, de idén decemberben háromnapos fesztivállal ünneplik a tizedik évfordulót. Számtalan hazai és nemzetközi elismerés után a jubileum mégsem maradéktalan öröm, hiszen a kiemelt független társulatok támogatásának zárolása miatt jó esély van arra, hogy jövőre megszűnik a Tünet Együttes is.

A kultúrák közti párbeszéd, egymás művészetének és hagyományainak megismerése szép és nemes gondolat.

"Látod, hol ér véget a fehérség a körmömön?" Mutatta a hüvelykujját a bal kezén. "Itt ért véget a színházi évad." Nemcsak a közlés tartalma lepett meg, a ténye is. Ilyen nyílt vallomás szokatlan volt tőle. Úgy tűnt: lételeme a szereplés, a buli, az esti színház, a viccek, poénok, hogy aztán a mindennapi előadás után nyugodtan megihassa a magáét.

A nép nem hisz semmiben, mert demoralizálta őt a gazdasági válság. Görögország államcsődben, és különben is, "le a sárga csekkekkel". Nekem tényleg semmi bajom azzal, ha aktualizálnak egy réges-régi opust, belelopják a hic et nuncot, az agyakat lágyító olcsó bulvárt meg az Index vezető híreit. Csak jól kell csinálni.