esemény

Kabaré Japán módra

  • - izs -
  • 2012. december 22.

Színház

A kultúrák közti párbeszéd, egymás művészetének és hagyományainak megismerése szép és nemes gondolat.

Gond csak a kivitelezéssel adódhat: a legapróbb hanyagság, és az idegenből jött előadás, legyen bármily fenomenális is, könnyedén szürreális freakshow-vá változik.

Persze, nincs könnyű dolga egy a miénktől alapvetően különböző nyelven eldalolt, jobbára szóviccekre épülő produkciónak, de akkor legalább azt a gyenge kis mankót, amit a magyar közönség kaphatott, valamivel gondosabban eszkábálhatták volna össze a Japán Alapítvány munkatársai. Arról most nem is írnék, hogy a (ránézésre magyar) tolmácslány valamiért végig babáknak gügyögő üzemmódban volt, és olyan döbbenetes információkat búgott ki magából, hogy "Japánban is nagyon régóta vannak emberek, akik szeretnek másokat megnevettetni", mert nélküle is épp elég abszurd volt a Kamrában tartott előadás.

Bevezetésként megismertettek minket a rakugo műfajának történetével, majd a gyengébbek kedvéért megmutatták, milyen elemekből épül fel az ázsiai "sit down comedy". Sokan már itt elvesztünk. Ugyanis amikor az előadó bemutatta, hogy váltogat 3-4 különböző szereplőt, rá kellett döbbennünk, hogy - vélhetően a két nyelv igen különböző hangképzése okán - abszolút nem halljuk az egyes figurák közti különbséget, ami szívás, mert elvileg ezen kéne remekül szórakoznunk. A problémát fokozta az akut felirathiány (amikor a tolmács se döngicsélt fordítást): többször előfordult, hogy percekig beszélt a komédiás úgy, hogy közben a kivetítőn végig ugyanaz az egy mondat szerepelt. És akármennyire is szerettük volna, többnyire azt az egyet sem tudtuk poénként értelmezni.

Katona József Színház, Kamra, november 13.


Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.