Gond csak a kivitelezéssel adódhat: a legapróbb hanyagság, és az idegenből jött előadás, legyen bármily fenomenális is, könnyedén szürreális freakshow-vá változik.
Persze, nincs könnyű dolga egy a miénktől alapvetően különböző nyelven eldalolt, jobbára szóviccekre épülő produkciónak, de akkor legalább azt a gyenge kis mankót, amit a magyar közönség kaphatott, valamivel gondosabban eszkábálhatták volna össze a Japán Alapítvány munkatársai. Arról most nem is írnék, hogy a (ránézésre magyar) tolmácslány valamiért végig babáknak gügyögő üzemmódban volt, és olyan döbbenetes információkat búgott ki magából, hogy "Japánban is nagyon régóta vannak emberek, akik szeretnek másokat megnevettetni", mert nélküle is épp elég abszurd volt a Kamrában tartott előadás.
Bevezetésként megismertettek minket a rakugo műfajának történetével, majd a gyengébbek kedvéért megmutatták, milyen elemekből épül fel az ázsiai "sit down comedy". Sokan már itt elvesztünk. Ugyanis amikor az előadó bemutatta, hogy váltogat 3-4 különböző szereplőt, rá kellett döbbennünk, hogy - vélhetően a két nyelv igen különböző hangképzése okán - abszolút nem halljuk az egyes figurák közti különbséget, ami szívás, mert elvileg ezen kéne remekül szórakoznunk. A problémát fokozta az akut felirathiány (amikor a tolmács se döngicsélt fordítást): többször előfordult, hogy percekig beszélt a komédiás úgy, hogy közben a kivetítőn végig ugyanaz az egy mondat szerepelt. És akármennyire is szerettük volna, többnyire azt az egyet sem tudtuk poénként értelmezni.
Katona József Színház, Kamra, november 13.
