Színház

Marivaux A 2. váratlan szerelem

  • - ki -
  • 2013. január 3.

Színház

Marivaux A 2. váratlan szerelem című darabja az alcím szerint egyrészt zenés sóhajtozás, másrészt alternatív bulvár. A zenés sóhajtozás szókapcsolat rendhagyó sugallata ellenére nagyon is rendes: itt zenére és zene nélkül sóhajtoznak, mégpedig láthatóan és hallhatóan. Ami az alternatív bulvárt illeti, csupa remény vagyok: ha ilyen a bulvár, akkor közönségének szegődöm.

Marivaux-nak ezt a darabját eddig nem ismertem; Fábri Péter gördülékeny, színpadra szabott, szellemes szövegét akár ő is írhatta volna, stíljáték formában. Egyszerűen komplikált a sztori, mérsékelt a bonyodalom: akik szeretnek, nem tudják, mit vagy kit szeretnek, kivált, ha a társadalom felsőbb rétegeiből sóhajtoznak. De nem is a darab a nagy találmány itt, hanem a részletek könnyed összenövése: zene, színészi játék, a lehetetlen térben a mozgás; mind masszív stilizációban - sóhajtozunk a röhögéstől, az idő meg csak röpül, ritka színházi kincs ez is.

És akkor Nagy-Kálózy Eszter finom és elegáns márkinéja, amely persze erős és brutális hatást kelt; mellé Lengyel Ferenc (kicsit búsképű) lovagja, a férfivakság parodisztikus megtestesítése. A szokásosan bővérű és eszes szolgák bolondozása - Sipos Vera és Kovács Ádám - meg még egy hoppon maradt gróf (Kálid Artúr) és Cserna Antal könyvekkel "házaló" Hortensiusa. Megannyi bohóc, egy bohóciskola archetípusai, a szomorútól a vidámig, a légiestől a földhözragadtig.

Biztos ízlés, jó tempó: Kováts Kriszta a rendezésen kívül muzsikusként, vagyis "élőben" is tartja a ritmust. Bodor Johanna koreografált lépései mintegy mellesleg ösz-szekötik az oszlopokkal tagolt játéktér két végét.

Az ilyen estékben még az is érdekes, hogy egyébként együtt nem látható színészek láthatók együtt. Ez pedig mindig hoz valami pluszt: nekem ezúttal Nagy-Kálózy és Lengyel Ferenc kettősét. A FUGA-ban játsszák. Akinek túl sok remek estéje van mostanság, ne menjen, mert ez is csak ilyen.

FUGA, Kovátsműhely, november 27.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.