Meni és Agi

A Szép Heléna Kaposváron

  • Csáki Judit
  • 2012. december 22.

Színház

A nép nem hisz semmiben, mert demoralizálta őt a gazdasági válság. Görögország államcsődben, és különben is, "le a sárga csekkekkel". Nekem tényleg semmi bajom azzal, ha aktualizálnak egy réges-régi opust, belelopják a hic et nuncot, az agyakat lágyító olcsó bulvárt meg az Index vezető híreit. Csak jól kell csinálni.

Ez a szegény Agamemnón (Nyári Oszkár) - még mielőtt élete általunk jobban ismert fordulataihoz érkezett volna, vagyis testvére, Menelaosz oldalán beszállt volna a trójai háborúba, ezzel megalapozván például az Elektra-történeteket - még Spártában szervez összeesküvést tulajdon testvére ellen, mégpedig éppen azt, amelyik Helénát Párisz karjába és ágyába taszítja, vagyis ő provokálja a trójai háborút, melynek aztán maga is közvetett áldozatává válik. Ott sertepertél körülötte a fia, Oresztész (Nyári Szilvia): vézna, kicsit nyomorék, de legalábbis furcsa tartású emós fiúcska, aki egyrészt a már agyonoperált Michael Jacksonra hasonlít, másrészt kortársi hedonizmusban utazik, ezért mindig ott van vele két ledér erkölcsű csaj valamelyik lebujból; semmi jelét nem adja, hogy egyszer majd, nem is olyan sokára, bosszút fog állni apja gyilkosán, meg még a saját anyját is megöli. Ott van azután Kalkhasz, a főpap (Kőrösi András), aki az államilag vezérelt és csalásra épített "lúdjáték" szerencsétlen gamblere; meg persze Akhilleusz (Fándly Csaba), aki érzékeny sarokpontját bakanccsal védi, míg másik lábán korhű saru is lehet. Megannyi paródia a könnyen érthető, repetitív poénokkal operáló, felszíni fajtából.

Ebből az összeesküvés-játékból - amely, ahogy mondani szokás, habkönnyű és vegytiszta színpadi viccelődés, nyilván azért, mert az alkotók szerint esetleges mai allúziói is ilyenek - van jó néhány, hiszen ennek kéne lennie az egyik szálnak. A másik a Heléna-Párisz-történet, Offenbach vígoperájának masszívabb része; hogy ugyanis Heléna miért és hogyan keveredik Párisz ágyába, és hogy érzi ott magát, mit sem törődve a következményekkel. A közismert áriák Kolonits Klára előadásában kifogástalanok, a köztes játékos részek erősen kifogásolhatók; Kolonits színészileg semmit nem tud kezdeni a figurával. Hüse Csaba Párisza snájdig fickó, bár súlya csekély - egy ekkora háborút nőcsábász mivolta biztosan nem ér meg.

Szabó Borbála írta a szöveget, a pillanatnyi hatásra - nevettetésre - kihegyezve, hullámzó színvonalon. Egyes olcsóságok - mint például a korabeli bulvárlap - egészen megizmosodnak a többszöri megjelenítés alkalmával, de ettől nem lesznek jobbak, mint valódi társaik, csak éppúgy elunjuk őket, mint amazokat. A replikák szellemességének szintje is a humor alsó sávjában otthonos - és ezen sem segítenek a gyakori ismétlések, legyen szó akár Akhilleusz fájdalmas sarokpontjáról. Az antik mondakörök devalválásában persze mutatkozik alapos eredmény: ennyi idióta, alkalmatlan marha ritkán kerül egy kupacban onnan ide, és milyen klasszikus nevük van nekik... És mutatkozik színházi haszon is: itt egy ideig sem Oresztészt, sem Elektrát nem kell játszani; igaz, volt nemrég, és a jelek szerint elég volt belőle. Most mehet az "Agi" meg a "Meni" - milyen vicces becenevek egy bohózatban, igaz?

Göttinger Pál rendezésében egy Kaposváron régóta nem honos, más városokban viszont tipikusnak mondható "mondom-mutatom" játékstílus dominál. Fantáziátlan és kellemetlenül ízléstelen Cseh Renátó díszlete is, kényszeredett a koreográfia (Katona Gábor), és megannyi sebből vérzik az egész.

Mert nyomok már nem, legföljebb aprócska nyomelemek lelhetők föl ebben a kínos előadásban abból, amit nem olyan régen még tipikus kaposvári zenés színháznak gondoltunk. Amikor legelőször az előadás egészéről gondoltak valamit az alkotók, és ehhez igazították az egyes elemeket; és ehhez igazodott az az érzékeny, adott esetben az énekesi képességek hiányát tartalmas játékkal elfedni tudó színészgárda, amelynek maradványait most rosszkedvűen, kényszeredetten szerepet letudni látjuk a színpadon.

És hát Göttinger Pál pályája is furcsa kanyart vett; másutt a jó előadásaira emlékszünk, itt pedig gyors egymásutánban szalad a "vonal" alá. Hogy a nagy tér, vagyis a nagyszínpad, esetleg a nagyszínházi környezet idegen neki, vagy az a teher túl sok, hogy főrendezőként kell meghatároznia egy vidéki - sőt: a kaposvári - színház művészi arcélét, nem tudom. Csak az eredményt látom: nem megy.

A direkció sikerpropagandával próbálja elfedni a részint koncepciózus, részint kapkodós takarítást: innen ugyanis módszeresen, szisztematikusan és ostobán hajtották el mindazokat, akik a kaposvári színház fényes korszakát művelték. Legutóbb Babarczy László fordított csöndben végleg hátat a városnak és színházának - egy folyamat vége ez is. És nem kell már tartani Rusznyáktól, Mohácsitól, Réthlytől, Kocsistól sem.

Aztán jön majd megint egy Komor István, aki megtalálja az akkori huszonéves Zsámbéki Gábort - és nekilátnak színházat csinálni, közönséget teremteni Kaposváron. Mégis kár.

Csiky Gergely Színház, november 13.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.