olvasópróba

Írta és rendezte

Ha összeszámolnánk, ki az a kortárs magyar drámaíró, akinek a darabjait az elmúlt tíz évben a legtöbbet játszották magyar színpadokon, minden bizonnyal Székely Csaba lenne a nyertes. (Bábdaraboknál viszont Gimesi Dóráé lenne az első hely.)

Ha csak a Bánya-trilógia vagy a 10 vándorútját nézzük a határon inneni és túli színpadokon, már az is tekintélyes számot ad ki. Most továbbnövelheti előnyét: február 21-én két premierje is lesz.

Budaörsön Az igazság gyertyáit állítja színpadra Alföldi Róbert. A tavalyi évadban a dráma és marosvásárhelyi ősbemutatója több díjat kapott Romániában és Magyarországon is. A bözödújfalusi székely szombatosok története valós alapokon nyugszik, egy sokvallású, egymással békében élő közösség példáján keresztül beszél emberségről és gyűlöletkeltésről, sorsokról és választásokról. Teszi mindezt a szerzőre jellemző humorral, remek karakterekkel. A budaörsi színház szereposztása a biztosíték arra, hogy ezek a karakterek ebben az előadásban is életre kelnek. A főbb szerepekben Pelsőczy Rékát, Hartai Petrát, Fröhlich Kristófot és Ilyés Róbertet láthatjuk. Alföldi Róbert rendezőként és színészként is visszatérő vendége a budaörsi színháznak, korábban már egy másik Székely Csaba-darabot is rendezett ott, az Öröm és boldogság címűt. (Budaörsi Latinovits Színház, február 21., 22., 23.)

Az igazság gyertyái egy sokszereplős, klasszikus felépítésű történelmi dráma. A Pinceszínházban viszont a szerző egy új monodrámáját mutatják be MI vagyok címmel, a meglepetés pedig, hogy itt rendezőként is debütál. Annak idején a pályája is egy monodrámával indult, a Szeretik a banánt, elvtársak? a Ceaușescu-korszakot idézte fel egy értelmi fogyatékos férfi emlékein keresztül. A MI vagyok viszont a jelenről, vagy még inkább a jövőről szól, egy nő szemszögéből, akit Bakonyi Csilla, a tatabányai Jászai Mari Színház művésze kelt életre. Emma, ahogy a színlap írja, „megpróbálja megtalálni a saját helyét és értelmét egy Isten, ember és gép hármasa által meghatározott világban”. Az előadás zenéjét a Székely-darabok állandó zeneszerzője, Cári Tibor jegyzi. Saját darabot rendezni nehéz feladat, hiszen a szerzőnek rendezőként kívülről kellene ránéznie a saját szövegére. Egy monodrámánál azonban a színész általában „társrendező” is. Ismerve a két művész munkáit, maximalizmusát, joggal bízhatunk benne, hogy az eredmény meggyőző lesz. És hogy mit írt a mesterséges intelligencia a részben róla szóló darabról? „A MI vagyok lírai, filozofikus és érzelmi töltetű mű, amely mélyen rezonál mindazokkal, akik az élet értelmét keresik a veszteség árnyékában.” (Pinceszínház, február 21., 22.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.