Interjú

„Hogy visszataláljunk”

Balsai Móni színész

Színház

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

Magyar Narancs: Nemrég mutattátok be a magyartenger című kortárs drámát, társadalmunk egyfajta látleletét. Huszonnégy óra egy család életéből egy balatoni nyaralóban. Neked miről szól ez az előadás?

Balsai Móni: Leginkább saját magunkkal kényszerít szembenézni. Csupa olyasmit látunk, ami minden családban konfliktushoz vezethet: eltérő politikai véleményt, előítéletet, másságot, anyagi különbségeket. Azt hiszem, minden néző azonosulhat valamelyik szereplővel, annak ellenére, hogy egészen szélsőségesen játszunk. Alföldi Róbert rendezőként nagyon bátor ceruzával rajzolt meg bennünket, de ettől vígjáték az előadás. Nagyon sokat lehet nevetni olyan dolgokon is, amin egyébként nem feltétlenül tudnánk.

MN: A szereped szerint egy 40 év körüli nő vagy, akinek az élete fordulóponthoz érkezett, mert gyereket szeretne, de mivel egyedülálló, az örökbefogadást választja.

BM: Nagyon sok nőtársam van olyan helyzetben, hogy valahogy úgy hozta az élet, hogy nem találta meg vagy elveszítette a párját. Nehéz egyedül lenni, főleg úgy, ha valaki gyerekre vágyik. (Balsai Móni, bár korábban többször nyilatkozott arról, hogy nyílt örökbefogadással lett anya, nekünk nem akart erről beszélni – Cz. D.)

MN: Ez ma társadalmi jelenség, sokakat érint.

BM: Patrícia egyedülálló, gyermektelen nő. Ahogy sokan, ő is meghallgatta már párszor a szokásos kérdéseket: „Mi van a fiúkkal?” „Miért vagy még egyedül?” Rengeteg általánosító bölcsességet kapott, kap. De ez fordítva is igaz, férfiakat is traktálnak ilyesmivel, bár nyilván nem lehet összehasonlítani a két nemhez fűződő elvárásokat. Tudjuk, ismerjük: családon belül is mindig rákérdeznek egyesek azokra a problémákra, amelyek esetleg fájnak. És ha még hibáztatják is az érintettet, az nagyon kellemetlen tud lenni.

MN: Fontos szerinted a nézőket szembesíteni a valósággal?

BM: Nem szeretem a szembesítés szót, mert hordoz valamiféle erőszakosságot. A tükör jobb, és valóban látleletet ad a darab arról, ahogyan élünk. Az ember szeret ráismerni magára vagy másokra, ezzel találkozunk a mesékben is gyerekkorunk óta. Szeretünk azonosulni, visszahallani a történteket, viszontlátni az életünk eseményeit. Egyszerűen azért, mert azt érezzük, hogy nem vagyunk egyedül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.