Interjú

„Már benne van a sötétség”

Kárpáti Péter drámaíró, rendező

Színház

Moszkva–Peking Transzszimfónia címmel írt darabot Bodó Viktornak a Transzszibériai expressz vonatút során tapasztaltakról, amit Frankfurt után Novák Eszter a Katona József Színházban rendezett meg. A darabírás körülményeiről, szerzőiségről, valamint a pandémia és a háború darabra gyakorolt hatásáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: 2017-ben Bodó Viktorral és alkotótársaival Moszkvától Pekingig utaztatok a Transzszibériai expresszel. Az erről írt darab ősbemutatója Frankfurtban volt, itthon pedig Novák Eszter rendezte meg a Katona József Színházban. Mi történt veletek a világ leghosszabb vasútvonalán?

Kárpáti Péter: Nem történt valami hatalmas esemény, de sok nehezen értelmezhető epizód tette élménnyé az utazást. Viktort nemcsak maga az út érdekelte, mármint amit látunk és tapasztalunk, hanem hogy velünk, utazókkal mit tesz ez az utazás, a saját idegszálainkon citeráztunk 21 napon keresztül. Több helyen megálltunk napokra, a vonaton 7 éjszakát töltöttünk. Mindegyikünk szorgalmasan gyűjtött valamit, Keresztes Gábor hangdizájner hangokat, Bányai Tamás fényművész fényeket, a díszlettervező, Balázs Juli a formákat figyelte meg, Tihanyi Ildi jelmeztervező meg teljesen odáig volt a gyönyörűségtől. Vele sokat beszélgettem, sok mondata bele is került a darabba. Nem értek a ruhákhoz, viszont bűvöletes, milyen költőien tud azokról beszélni, és végtelen precizitással. Egy pillanat alatt megfigyel embereket, és le tudja őket írni a legapróbb részletekig. Az én legfőbb becsvágyam az volt, hogy rájöjjek, Viktort, mi vezérli, miért akarta ezt az utat. Éveken keresztül tervezte és szervezte. Azt próbáltam kideríteni, hogy mi ebben az ő személyes története, az hol találkozik az enyémmel, és hogyan tudom ezt látképpé konvertálni, a Frankfurt–Bajkál-tó tengelyen. Szerintem ő csalódott a végeredményben, mármint ami az én munkámat illeti. Nem jöttünk ki jól ebből. Bár korábban már sokszor dolgoztunk együtt, ebben a projektben nem volt számára inspiráló a nagyon különböző megközelítésünk. Mert nekem a közelik, a részletek voltak fontosak, míg az ő fókusza más volt, nagyvonalúbb, gyorsabb, azt hiszem, ő valami nagy sztorit szeretett volna. A vonatút során a szűk kupékban voltunk összezárva, hosszú órákra, napokra, az ismerőseinkkel és idegenekkel. Elkapott a megismerés gyönyöre, hogy akiknek a szavát sem értem, mit lehet belelátni, mit lehet felfogni belőlük. Végül is pillanatfelvételeket készítettem, mert a darabban ezt a sok-sok találkozást mind nincs idő kibontani. Viktor szabad kezet adott nekem a munkához. Teljes bizalmat szavazott, ezért is volt olyan kellemetlen, hogy megbillent a kapcsolatunk a próbafolyamat alatt.

MN: Egy rendezés során hozzá lehet nyúlni a szöveghez, lehet alakítani azt. Így történt a német változat során?

KP: Kimaradtam abból a folyamatból, családi okok miatt nem tudtam Frankfurtban lenni. Csak az olvasópróbán voltam ott, azután Viktor kért tőlem változtatásokat, amikben nem igazán hittem, ezért nem is tudtam jól megcsinálni. Nagyon más vágányon haladtunk.

MN: Dokumentumabszurdként definiáltátok az előadást.

KP: A darabot neveztem el annak. Igyekeztem minél hűségesebben visszaadni, amit tapasztaltam. Próbáltam megragadni a valódi figurákat, helyzeteket, mondatok százait – de azt a mi nem-értésünkön, a saját bizarr szemszögünkön keresztül torzítottam groteszkké, látomásossá. Tehát ami a darabban abszurd, az számunkra ott belső realitás volt, és talán pontosabb, érdekesebb, mintha valamilyen izgalmas cselekményt adtam volna hozzá, ami valójában nem történt meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.