Interjú

„Már benne van a sötétség”

Kárpáti Péter drámaíró, rendező

Színház

Moszkva–Peking Transzszimfónia címmel írt darabot Bodó Viktornak a Transzszibériai expressz vonatút során tapasztaltakról, amit Frankfurt után Novák Eszter a Katona József Színházban rendezett meg. A darabírás körülményeiről, szerzőiségről, valamint a pandémia és a háború darabra gyakorolt hatásáról beszélgettünk.

Magyar Narancs: 2017-ben Bodó Viktorral és alkotótársaival Moszkvától Pekingig utaztatok a Transzszibériai expresszel. Az erről írt darab ősbemutatója Frankfurtban volt, itthon pedig Novák Eszter rendezte meg a Katona József Színházban. Mi történt veletek a világ leghosszabb vasútvonalán?

Kárpáti Péter: Nem történt valami hatalmas esemény, de sok nehezen értelmezhető epizód tette élménnyé az utazást. Viktort nemcsak maga az út érdekelte, mármint amit látunk és tapasztalunk, hanem hogy velünk, utazókkal mit tesz ez az utazás, a saját idegszálainkon citeráztunk 21 napon keresztül. Több helyen megálltunk napokra, a vonaton 7 éjszakát töltöttünk. Mindegyikünk szorgalmasan gyűjtött valamit, Keresztes Gábor hangdizájner hangokat, Bányai Tamás fényművész fényeket, a díszlettervező, Balázs Juli a formákat figyelte meg, Tihanyi Ildi jelmeztervező meg teljesen odáig volt a gyönyörűségtől. Vele sokat beszélgettem, sok mondata bele is került a darabba. Nem értek a ruhákhoz, viszont bűvöletes, milyen költőien tud azokról beszélni, és végtelen precizitással. Egy pillanat alatt megfigyel embereket, és le tudja őket írni a legapróbb részletekig. Az én legfőbb becsvágyam az volt, hogy rájöjjek, Viktort, mi vezérli, miért akarta ezt az utat. Éveken keresztül tervezte és szervezte. Azt próbáltam kideríteni, hogy mi ebben az ő személyes története, az hol találkozik az enyémmel, és hogyan tudom ezt látképpé konvertálni, a Frankfurt–Bajkál-tó tengelyen. Szerintem ő csalódott a végeredményben, mármint ami az én munkámat illeti. Nem jöttünk ki jól ebből. Bár korábban már sokszor dolgoztunk együtt, ebben a projektben nem volt számára inspiráló a nagyon különböző megközelítésünk. Mert nekem a közelik, a részletek voltak fontosak, míg az ő fókusza más volt, nagyvonalúbb, gyorsabb, azt hiszem, ő valami nagy sztorit szeretett volna. A vonatút során a szűk kupékban voltunk összezárva, hosszú órákra, napokra, az ismerőseinkkel és idegenekkel. Elkapott a megismerés gyönyöre, hogy akiknek a szavát sem értem, mit lehet belelátni, mit lehet felfogni belőlük. Végül is pillanatfelvételeket készítettem, mert a darabban ezt a sok-sok találkozást mind nincs idő kibontani. Viktor szabad kezet adott nekem a munkához. Teljes bizalmat szavazott, ezért is volt olyan kellemetlen, hogy megbillent a kapcsolatunk a próbafolyamat alatt.

MN: Egy rendezés során hozzá lehet nyúlni a szöveghez, lehet alakítani azt. Így történt a német változat során?

KP: Kimaradtam abból a folyamatból, családi okok miatt nem tudtam Frankfurtban lenni. Csak az olvasópróbán voltam ott, azután Viktor kért tőlem változtatásokat, amikben nem igazán hittem, ezért nem is tudtam jól megcsinálni. Nagyon más vágányon haladtunk.

MN: Dokumentumabszurdként definiáltátok az előadást.

KP: A darabot neveztem el annak. Igyekeztem minél hűségesebben visszaadni, amit tapasztaltam. Próbáltam megragadni a valódi figurákat, helyzeteket, mondatok százait – de azt a mi nem-értésünkön, a saját bizarr szemszögünkön keresztül torzítottam groteszkké, látomásossá. Tehát ami a darabban abszurd, az számunkra ott belső realitás volt, és talán pontosabb, érdekesebb, mintha valamilyen izgalmas cselekményt adtam volna hozzá, ami valójában nem történt meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.