Színház

Elnyomás alatt nő

Mikó Csaba – Tóth Réka Ágnes: A hisztéria rövid és felkavaró története

Kritika

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Wolf is amellett érvel, ami mellett Sigmund Freud A hisztéria rövid és felkavaró története című előadásban: a nők agya és nemi szerve között erős kapcsolat áll fenn. Sokkal erősebb, mint a férfiak agya és nemi szerve között. A drámaszövegből és Bereczki Csilla rendezéséből pedig az lesz számunkra világos, hogy a hisztéria történetének nagy része is ugyanebből a premisszából indul ki, csak a következtetései nem helytállók. Az ördög pedig a részletekben bújik meg.

Szokatlan a műfaj. Ismeretterjesztő előadás, amely világossá teszi, hogy a női emancipáció nők százezreinek életét óvta meg az őket meggyógyítani próbáló férfiak gyilkossági kísérleteitől. Korábban a nők ugyanis nem voltak ilyen szerencsések: életük és testük fölött mások rendelkeztek, legyen szó az inkvizíció koráról vagy akár a 19. és a 20. század fordulójáról – a kettő között nagyjából csak az eszközök változtak. A nyugat-európai társadalmakban azóta nagyjából lezárult a nők brutális, rendszerszerű elnyomásának története. Ritkán gondolunk bele, de van minek örülnünk.

Az ismeretterjesztő narratív részeket magától a pszichoanalízis atyjától, Freudtól hallgathatjuk meg, aki pályájának első szakaszában különösen sokat foglalkozott a hisztéria kutatásával. Znamenák István Freudot higgadt, intellektuális figurának mutatja, akiben a kisszerűség és a nagyszerűség egyként van jelen, aki mindent tud, de aki épp a lényeget nem érti. Vagy inkább érti azt is, de hajlandó megtagadni, ha azt várja el tőle a közhangulat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.