Interjú

„Majd elmegyek dolgozni”

Nagy Zsolt színész

Film

Tizenegy évvel A vizsga után bújik ismét Jung András állambiztonsági ügynök szerepébe A játszma című folytatásban. Úgy gondolja, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt élni, de játszani sem lett könnyebb itthon. Továbbra is azt mondja, jobb lenne, ha befogná a pofáját – ennek ellenére beszélt az ellenzéki összefogásról, a vidékről és a Freeszféről is.

Magyar Narancs: A vizsga önmagában egy kerek, lezárt történetű film. Mindannyian egyet­értettek a folytatásban?

Nagy Zsolt: Köbli Norbert forgatókönyvíró hívott fel, hogy megírta a második részt, de csak akkor szeretné elkészíteni, ha minden egykori szereplő visszatér. El is küldte mindenkinek a könyvet és végigkérdezett minket, benne vagyunk-e. A legnagyobb kérdés persze Kulka János szerepvállalása volt. Már az első rész is az ő karaktere köré épült, és A játszmában is ő a kulcsfigura. Fantasztikus volt vele dolgozni, példaértékű, hogy a sztrókja után is beleállt a munkába. De ugyanilyen becsülendő az egész stáb hozzáállása, szerintem alázat és odafigyelés szempontjából is mindannyiunknak nagy tanítás volt a forgatás.

MN: A plakáton meztelenül tűnsz fel, de nemcsak ebből a szempontból tudunk meg többet az általad alakított figuráról, megismerjük a házasságát, a múltját, a félelmeit is.

NZS: Szeretek Köblivel dolgozni, mindig hagyja, hogy szétgyúrjuk a forgatókönyvet. Trollkodni persze nem lehet a szöveggel, a főbb vonalakba, a dramaturgiába nem nyúlunk bele, de lehet finomhangolni a figurákat, a mondatokat. Nem nagyon hiszek a folytatásokban, de úgy érzem, sikerült felülmúlnunk az előzményt. A vizsgát kevesebb pénzből forgattuk, elégedetlen voltam magammal, úgy éreztem, szétesik a film. Aztán kellemesen csalódtam, nem hittem, hogy ilyen jó lesz. A játszma felkérését épp ezért örömmel fogadtam, szeretek forgatni, nagyjából kétévente van lehetőségem egy nagyobb produkcióban játszani.

MN: E szerepedhez hasonlóan vidékről származol, Kisvárdán születtél és Tuzséron nőttél fel. A környéket ma már az ország Svájcaként emlegetik: Seszták Miklós egykori miniszer egyebek mellett Mekit, stadiont, mozi- és csúszdaparkot gründolt oda, a foci­csapat most szerzett ezüstérmet az NB I.-ben. Szoktál még hazajárni?

NZS: Rendszeresen, minden évben. Ma már nincs nagy különbség, az emberek nem akarnak földet művelni, zöldséget és gyümölcsöt termeszteni, elmennek és megveszik a hipermarketben. Eltűnt a nagymamám generációja is, akik derékszögbe állva gazoltak meg szedték a krumplit. Ott is minden a közösségi média körül forog, a fiatalok reggeltől estig a telefont pöckölik, azon keresztül pedig az egész világba belelátnak. Amikor én voltam gyerek, nem láttam semmit, maximum Kisvárdáig tudtam elnézni. Ez 18 éves koromig bőven elég is volt. Gyönyörű vidék, tökéletes, kerek életet lehet ott élni, ha nincsenek nagy vágyaid. Én elkezdtem vágyakozni a színház iránt, ezért jöttem el. Kulturálisan semmi nem változott: ott vannak a szép új épületek, de ki használja azokat? Nem kellenek kulturális események, színház vagy ilyen jellegű rendezvények. Egyedül a tanárok nem szarják le ezeket: ők ugyanolyan lelkiismeretesen tanítanak, mint ahogy annak idején az osztályfőnököm.

MN: Az új ellenzéki mantra szerint épp ezért a fővárosi értelmiségnek is le kell menni vidékre.

NZS: Baromság. Nem hiszek abban, hogy ha valaki párszor megfordul vidéken, megnézi, hogyan élnek ott az emberek, majd egyből megérti őket. Ahhoz ott kell élni, együtt kell dolgozni, és velük együtt megpróbálni csinálni valamit. Orbán és Mészáros is vidéken éltek, ezt szeretik, nem Budapestet: meccsre járni, az egyszerű, hétköznapi emberek dolgaival foglalkozni. Ahogy én látom, csak a technika fejlődött, de egyébként ugyanaz van, mint 150 évvel ezelőtt: egy masszív uralkodó réteg trónol az országon, amely központosította a hatalmat. Náluk van a pénz, paripa, fegyver, ők irányítanak. Én pedig csak egy színész vagyok, akinek a véleménye a világon semmit nem nyom a latban. Persze jártathatom a pofámat, de igazából nincs értelme, bele is fáradtam már. Főleg az ellenzéki blama után. Az emberek itt is, ott is folyamatosan átvágják egymást, elárulják a másikat. Én nem láttam még ebben az országban igazi összefogást azon kívül, amit a Fidesz összehozott. Persze lehet róla azt mondani, hogy maffia, hogy gazemberek, hogy lopnak, de egy működő rendszert építettek fel.

MN: Úgy látod, hogy működik?

NZS: Működik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.