Interjú

„Majd elmegyek dolgozni”

Nagy Zsolt színész

Film

Tizenegy évvel A vizsga után bújik ismét Jung András állambiztonsági ügynök szerepébe A játszma című folytatásban. Úgy gondolja, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt élni, de játszani sem lett könnyebb itthon. Továbbra is azt mondja, jobb lenne, ha befogná a pofáját – ennek ellenére beszélt az ellenzéki összefogásról, a vidékről és a Freeszféről is.

Magyar Narancs: A vizsga önmagában egy kerek, lezárt történetű film. Mindannyian egyet­értettek a folytatásban?

Nagy Zsolt: Köbli Norbert forgatókönyvíró hívott fel, hogy megírta a második részt, de csak akkor szeretné elkészíteni, ha minden egykori szereplő visszatér. El is küldte mindenkinek a könyvet és végigkérdezett minket, benne vagyunk-e. A legnagyobb kérdés persze Kulka János szerepvállalása volt. Már az első rész is az ő karaktere köré épült, és A játszmában is ő a kulcsfigura. Fantasztikus volt vele dolgozni, példaértékű, hogy a sztrókja után is beleállt a munkába. De ugyanilyen becsülendő az egész stáb hozzáállása, szerintem alázat és odafigyelés szempontjából is mindannyiunknak nagy tanítás volt a forgatás.

MN: A plakáton meztelenül tűnsz fel, de nemcsak ebből a szempontból tudunk meg többet az általad alakított figuráról, megismerjük a házasságát, a múltját, a félelmeit is.

NZS: Szeretek Köblivel dolgozni, mindig hagyja, hogy szétgyúrjuk a forgatókönyvet. Trollkodni persze nem lehet a szöveggel, a főbb vonalakba, a dramaturgiába nem nyúlunk bele, de lehet finomhangolni a figurákat, a mondatokat. Nem nagyon hiszek a folytatásokban, de úgy érzem, sikerült felülmúlnunk az előzményt. A vizsgát kevesebb pénzből forgattuk, elégedetlen voltam magammal, úgy éreztem, szétesik a film. Aztán kellemesen csalódtam, nem hittem, hogy ilyen jó lesz. A játszma felkérését épp ezért örömmel fogadtam, szeretek forgatni, nagyjából kétévente van lehetőségem egy nagyobb produkcióban játszani.

MN: E szerepedhez hasonlóan vidékről származol, Kisvárdán születtél és Tuzséron nőttél fel. A környéket ma már az ország Svájcaként emlegetik: Seszták Miklós egykori miniszer egyebek mellett Mekit, stadiont, mozi- és csúszdaparkot gründolt oda, a foci­csapat most szerzett ezüstérmet az NB I.-ben. Szoktál még hazajárni?

NZS: Rendszeresen, minden évben. Ma már nincs nagy különbség, az emberek nem akarnak földet művelni, zöldséget és gyümölcsöt termeszteni, elmennek és megveszik a hipermarketben. Eltűnt a nagymamám generációja is, akik derékszögbe állva gazoltak meg szedték a krumplit. Ott is minden a közösségi média körül forog, a fiatalok reggeltől estig a telefont pöckölik, azon keresztül pedig az egész világba belelátnak. Amikor én voltam gyerek, nem láttam semmit, maximum Kisvárdáig tudtam elnézni. Ez 18 éves koromig bőven elég is volt. Gyönyörű vidék, tökéletes, kerek életet lehet ott élni, ha nincsenek nagy vágyaid. Én elkezdtem vágyakozni a színház iránt, ezért jöttem el. Kulturálisan semmi nem változott: ott vannak a szép új épületek, de ki használja azokat? Nem kellenek kulturális események, színház vagy ilyen jellegű rendezvények. Egyedül a tanárok nem szarják le ezeket: ők ugyanolyan lelkiismeretesen tanítanak, mint ahogy annak idején az osztályfőnököm.

MN: Az új ellenzéki mantra szerint épp ezért a fővárosi értelmiségnek is le kell menni vidékre.

NZS: Baromság. Nem hiszek abban, hogy ha valaki párszor megfordul vidéken, megnézi, hogyan élnek ott az emberek, majd egyből megérti őket. Ahhoz ott kell élni, együtt kell dolgozni, és velük együtt megpróbálni csinálni valamit. Orbán és Mészáros is vidéken éltek, ezt szeretik, nem Budapestet: meccsre járni, az egyszerű, hétköznapi emberek dolgaival foglalkozni. Ahogy én látom, csak a technika fejlődött, de egyébként ugyanaz van, mint 150 évvel ezelőtt: egy masszív uralkodó réteg trónol az országon, amely központosította a hatalmat. Náluk van a pénz, paripa, fegyver, ők irányítanak. Én pedig csak egy színész vagyok, akinek a véleménye a világon semmit nem nyom a latban. Persze jártathatom a pofámat, de igazából nincs értelme, bele is fáradtam már. Főleg az ellenzéki blama után. Az emberek itt is, ott is folyamatosan átvágják egymást, elárulják a másikat. Én nem láttam még ebben az országban igazi összefogást azon kívül, amit a Fidesz összehozott. Persze lehet róla azt mondani, hogy maffia, hogy gazemberek, hogy lopnak, de egy működő rendszert építettek fel.

MN: Úgy látod, hogy működik?

NZS: Működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.