Interjú

„Majd elmegyek dolgozni”

Nagy Zsolt színész

Film

Tizenegy évvel A vizsga után bújik ismét Jung András állambiztonsági ügynök szerepébe A játszma című folytatásban. Úgy gondolja, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt élni, de játszani sem lett könnyebb itthon. Továbbra is azt mondja, jobb lenne, ha befogná a pofáját – ennek ellenére beszélt az ellenzéki összefogásról, a vidékről és a Freeszféről is.

Magyar Narancs: A vizsga önmagában egy kerek, lezárt történetű film. Mindannyian egyet­értettek a folytatásban?

Nagy Zsolt: Köbli Norbert forgatókönyvíró hívott fel, hogy megírta a második részt, de csak akkor szeretné elkészíteni, ha minden egykori szereplő visszatér. El is küldte mindenkinek a könyvet és végigkérdezett minket, benne vagyunk-e. A legnagyobb kérdés persze Kulka János szerepvállalása volt. Már az első rész is az ő karaktere köré épült, és A játszmában is ő a kulcsfigura. Fantasztikus volt vele dolgozni, példaértékű, hogy a sztrókja után is beleállt a munkába. De ugyanilyen becsülendő az egész stáb hozzáállása, szerintem alázat és odafigyelés szempontjából is mindannyiunknak nagy tanítás volt a forgatás.

MN: A plakáton meztelenül tűnsz fel, de nemcsak ebből a szempontból tudunk meg többet az általad alakított figuráról, megismerjük a házasságát, a múltját, a félelmeit is.

NZS: Szeretek Köblivel dolgozni, mindig hagyja, hogy szétgyúrjuk a forgatókönyvet. Trollkodni persze nem lehet a szöveggel, a főbb vonalakba, a dramaturgiába nem nyúlunk bele, de lehet finomhangolni a figurákat, a mondatokat. Nem nagyon hiszek a folytatásokban, de úgy érzem, sikerült felülmúlnunk az előzményt. A vizsgát kevesebb pénzből forgattuk, elégedetlen voltam magammal, úgy éreztem, szétesik a film. Aztán kellemesen csalódtam, nem hittem, hogy ilyen jó lesz. A játszma felkérését épp ezért örömmel fogadtam, szeretek forgatni, nagyjából kétévente van lehetőségem egy nagyobb produkcióban játszani.

MN: E szerepedhez hasonlóan vidékről származol, Kisvárdán születtél és Tuzséron nőttél fel. A környéket ma már az ország Svájcaként emlegetik: Seszták Miklós egykori miniszer egyebek mellett Mekit, stadiont, mozi- és csúszdaparkot gründolt oda, a foci­csapat most szerzett ezüstérmet az NB I.-ben. Szoktál még hazajárni?

NZS: Rendszeresen, minden évben. Ma már nincs nagy különbség, az emberek nem akarnak földet művelni, zöldséget és gyümölcsöt termeszteni, elmennek és megveszik a hipermarketben. Eltűnt a nagymamám generációja is, akik derékszögbe állva gazoltak meg szedték a krumplit. Ott is minden a közösségi média körül forog, a fiatalok reggeltől estig a telefont pöckölik, azon keresztül pedig az egész világba belelátnak. Amikor én voltam gyerek, nem láttam semmit, maximum Kisvárdáig tudtam elnézni. Ez 18 éves koromig bőven elég is volt. Gyönyörű vidék, tökéletes, kerek életet lehet ott élni, ha nincsenek nagy vágyaid. Én elkezdtem vágyakozni a színház iránt, ezért jöttem el. Kulturálisan semmi nem változott: ott vannak a szép új épületek, de ki használja azokat? Nem kellenek kulturális események, színház vagy ilyen jellegű rendezvények. Egyedül a tanárok nem szarják le ezeket: ők ugyanolyan lelkiismeretesen tanítanak, mint ahogy annak idején az osztályfőnököm.

MN: Az új ellenzéki mantra szerint épp ezért a fővárosi értelmiségnek is le kell menni vidékre.

NZS: Baromság. Nem hiszek abban, hogy ha valaki párszor megfordul vidéken, megnézi, hogyan élnek ott az emberek, majd egyből megérti őket. Ahhoz ott kell élni, együtt kell dolgozni, és velük együtt megpróbálni csinálni valamit. Orbán és Mészáros is vidéken éltek, ezt szeretik, nem Budapestet: meccsre járni, az egyszerű, hétköznapi emberek dolgaival foglalkozni. Ahogy én látom, csak a technika fejlődött, de egyébként ugyanaz van, mint 150 évvel ezelőtt: egy masszív uralkodó réteg trónol az országon, amely központosította a hatalmat. Náluk van a pénz, paripa, fegyver, ők irányítanak. Én pedig csak egy színész vagyok, akinek a véleménye a világon semmit nem nyom a latban. Persze jártathatom a pofámat, de igazából nincs értelme, bele is fáradtam már. Főleg az ellenzéki blama után. Az emberek itt is, ott is folyamatosan átvágják egymást, elárulják a másikat. Én nem láttam még ebben az országban igazi összefogást azon kívül, amit a Fidesz összehozott. Persze lehet róla azt mondani, hogy maffia, hogy gazemberek, hogy lopnak, de egy működő rendszert építettek fel.

MN: Úgy látod, hogy működik?

NZS: Működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.