Interjú

„Majd elmegyek dolgozni”

Nagy Zsolt színész

Film

Tizenegy évvel A vizsga után bújik ismét Jung András állambiztonsági ügynök szerepébe A játszma című folytatásban. Úgy gondolja, hogy az elmúlt több mint egy évtized alatt élni, de játszani sem lett könnyebb itthon. Továbbra is azt mondja, jobb lenne, ha befogná a pofáját – ennek ellenére beszélt az ellenzéki összefogásról, a vidékről és a Freeszféről is.

Magyar Narancs: A vizsga önmagában egy kerek, lezárt történetű film. Mindannyian egyet­értettek a folytatásban?

Nagy Zsolt: Köbli Norbert forgatókönyvíró hívott fel, hogy megírta a második részt, de csak akkor szeretné elkészíteni, ha minden egykori szereplő visszatér. El is küldte mindenkinek a könyvet és végigkérdezett minket, benne vagyunk-e. A legnagyobb kérdés persze Kulka János szerepvállalása volt. Már az első rész is az ő karaktere köré épült, és A játszmában is ő a kulcsfigura. Fantasztikus volt vele dolgozni, példaértékű, hogy a sztrókja után is beleállt a munkába. De ugyanilyen becsülendő az egész stáb hozzáállása, szerintem alázat és odafigyelés szempontjából is mindannyiunknak nagy tanítás volt a forgatás.

MN: A plakáton meztelenül tűnsz fel, de nemcsak ebből a szempontból tudunk meg többet az általad alakított figuráról, megismerjük a házasságát, a múltját, a félelmeit is.

NZS: Szeretek Köblivel dolgozni, mindig hagyja, hogy szétgyúrjuk a forgatókönyvet. Trollkodni persze nem lehet a szöveggel, a főbb vonalakba, a dramaturgiába nem nyúlunk bele, de lehet finomhangolni a figurákat, a mondatokat. Nem nagyon hiszek a folytatásokban, de úgy érzem, sikerült felülmúlnunk az előzményt. A vizsgát kevesebb pénzből forgattuk, elégedetlen voltam magammal, úgy éreztem, szétesik a film. Aztán kellemesen csalódtam, nem hittem, hogy ilyen jó lesz. A játszma felkérését épp ezért örömmel fogadtam, szeretek forgatni, nagyjából kétévente van lehetőségem egy nagyobb produkcióban játszani.

MN: E szerepedhez hasonlóan vidékről származol, Kisvárdán születtél és Tuzséron nőttél fel. A környéket ma már az ország Svájcaként emlegetik: Seszták Miklós egykori miniszer egyebek mellett Mekit, stadiont, mozi- és csúszdaparkot gründolt oda, a foci­csapat most szerzett ezüstérmet az NB I.-ben. Szoktál még hazajárni?

NZS: Rendszeresen, minden évben. Ma már nincs nagy különbség, az emberek nem akarnak földet művelni, zöldséget és gyümölcsöt termeszteni, elmennek és megveszik a hipermarketben. Eltűnt a nagymamám generációja is, akik derékszögbe állva gazoltak meg szedték a krumplit. Ott is minden a közösségi média körül forog, a fiatalok reggeltől estig a telefont pöckölik, azon keresztül pedig az egész világba belelátnak. Amikor én voltam gyerek, nem láttam semmit, maximum Kisvárdáig tudtam elnézni. Ez 18 éves koromig bőven elég is volt. Gyönyörű vidék, tökéletes, kerek életet lehet ott élni, ha nincsenek nagy vágyaid. Én elkezdtem vágyakozni a színház iránt, ezért jöttem el. Kulturálisan semmi nem változott: ott vannak a szép új épületek, de ki használja azokat? Nem kellenek kulturális események, színház vagy ilyen jellegű rendezvények. Egyedül a tanárok nem szarják le ezeket: ők ugyanolyan lelkiismeretesen tanítanak, mint ahogy annak idején az osztályfőnököm.

MN: Az új ellenzéki mantra szerint épp ezért a fővárosi értelmiségnek is le kell menni vidékre.

NZS: Baromság. Nem hiszek abban, hogy ha valaki párszor megfordul vidéken, megnézi, hogyan élnek ott az emberek, majd egyből megérti őket. Ahhoz ott kell élni, együtt kell dolgozni, és velük együtt megpróbálni csinálni valamit. Orbán és Mészáros is vidéken éltek, ezt szeretik, nem Budapestet: meccsre járni, az egyszerű, hétköznapi emberek dolgaival foglalkozni. Ahogy én látom, csak a technika fejlődött, de egyébként ugyanaz van, mint 150 évvel ezelőtt: egy masszív uralkodó réteg trónol az országon, amely központosította a hatalmat. Náluk van a pénz, paripa, fegyver, ők irányítanak. Én pedig csak egy színész vagyok, akinek a véleménye a világon semmit nem nyom a latban. Persze jártathatom a pofámat, de igazából nincs értelme, bele is fáradtam már. Főleg az ellenzéki blama után. Az emberek itt is, ott is folyamatosan átvágják egymást, elárulják a másikat. Én nem láttam még ebben az országban igazi összefogást azon kívül, amit a Fidesz összehozott. Persze lehet róla azt mondani, hogy maffia, hogy gazemberek, hogy lopnak, de egy működő rendszert építettek fel.

MN: Úgy látod, hogy működik?

NZS: Működik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.