rés a présen

„Isteni!”

  • - sisso -
  • rés a présen
  • 2025. augusztus 13.

Színház

Szebeni Dóra igazgató, Eötvös10 Művelődési Ház

rés a présen: Hogyan kerültél a közművelődésbe?

Szebeni Dóra: Rajz- és művészettörténet-fakultációs voltam a középiskolában, és az Iparművészeti Főiskolára készültem, de nem vettek föl textiltervező szakra. Ezután maszkmester akartam lenni, sminkesnek tanultam, de a hároméves gyakorlat után a filmgyár helyett gyesre mentem, majd a Pécsi Tudományegyetem művelődési és felnőttképzési menedzser szakának elvégzése után keveredtem a közművelődésbe. Az újbudai önkormányzatnál kezdtem el dolgozni a kulturális csoportban, és így először a XI. kerület közművelődési intézményeivel ismerkedtem meg, azok koordinálása volt a dolgom.

rap: Az alkotói törekvéseidből maradt valami?

SZD: Jelenleg egy japán dobzenekarban, a Yamato Taiko együttesben játszom. Kikapcsolódás és feltöltődés, ha nemcsak szervezi, hanem műveli is valamelyik ágát a kultúrának az ember.

rap: Plusz motorozol. Valamiféle rockkultúra is van a háttérben?

SZD: Inkább azt mondanám, hogy nyitott vagyok. De annak az alternatív zenei világnak a szabadsága, amelyben X generációsként felnőttem, és a mai napig a szívem csücske, biztosan hatással van arra, ahogyan ma gondolkodom a világról. Emellett viszont megtanultam alaposan a rendszerezést, a jogi hátteret az évek folyamán, hiszen sok szakértői munkát végeztem, nagy intézményekkel dolgoztam. És ezt itt, az Eötvös10-ben is nagyon jól tudom hasznosítani. Sőt tanítom is, jelenleg az ELTE-n közösségszervező szakon és a Budapesti Művelődési Központ szakmai továbbképzésein.

rap: Hogyan boldogulsz Terézvárossal?

SZD: A Budapesti Művelődési Központból kerültem ide pályázat útján, ahol szakmafejlesztési és innovációs osztályvezetőként dolgoztam. Az elődömtől, Gálvölgyi Dorkától egy jól kialakított rendszert vettem át, de minden vezető a saját képére alakítja az intézményét előbb-utóbb. Az információáramlás könnyebbé, átláthatóbbá tétele volt az első dolgom, miközben a jól bejáratott, a lakosság által kedvelt közművelődési és kulturális programok működtek tovább. Elindult azóta több, fiatalokat megszólító és angol nyelvű program is, lévén a kerület lakossága multikulturális, így erre nagy az igény. Épp most startolt a Hot Paprika Open Mic English Stand-Up a teraszon, és tervezünk az igen jól működő filmklubjaink mellett angol nyelvűt is. Létrejöttek új együttműködések is, izgalmas képzőművészeti kiállítások, új klubok, gyerekprogramok, és az ősz is tartogat még majd meglepetéseket. Rengeteg színház és egyéb nagy kulturális intézmény van a kerületben, így fontos jól megtalálnunk mellettük a helyünket. Most indítottunk el egy együttműködést a Radnóti Színházzal, amelynek keretében fiatal alkotók, pályakezdő rendezők évadonként két előadást nálunk hoznak létre, és itt fogják játszani is, ami megint csak az ifjú közönséget megcélzó törekvéseink része. Az első bemutató Bergman Hűtlenek című darabjából októberben lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.