A nyár végi melankóliában érdemes még egy-egy estét a csillagos (vagy fényszennyezett) ég alatt színházazni.
Aki arra jár, már most, a Szigligeti Várudvarban megnézheti A testőrt, a Centrál Színház előadását, amelynek csak szeptember 13-án lesz a budapesti bemutatója, Szigligeten azonban augusztus 13. és 20. között minden este játsszák. Molnár Ferenc klasszikusa egy olyan szerelmi háromszögről szól, amelyben csak ketten vannak. De ha legalább az egyikük színész, akkor ezen nincs mit csodálkozni. Itt pedig mindketten azok. Így aztán a férj tesz róla, hogy a házasságuk ne fulladjon unalomba – és megjelenik a testőr. Ha valaki látta a Centrálban Balsai Mónit és Schmied Zoltánt a Büszkeség és balítéletben, amelyben az összes szerepet ők ketten játszották, bravúrosan, máris van egy oka, hogy A testőrt is megnézze, hiszen ebben is övék a főszerep. A rendező is ugyanaz: Ujj Mészáros Károly. Ez egy olyan darab, amelyben a kritikus a színész barátja (igen, ilyen az életben is megesik), őt Kaszás Gergő alakítja. Az előadásban láthatjuk még Györgyi Annát, Papp Jánost, Szabó Évát és Gats Évát is. (Szigligeti Várudvar, augusztus 13–20.)
A budapesti nézők ne hagyják ki a Városmajori Szabadtéri Színpadra érkező miskolci előadást, A kétfejű fenevadat, amelyet idén több kategóriában is kritikusdíjra jelöltek. Weöres Sándor 17. században játszódó történelmi panoptikuma feladja a leckét a rendezőknek, nem is kerül gyakran színpadra. Barokkos nyelve, pikareszk regénybe illő cselekménye határozott rendezői víziót kíván. Szőcs Arturnak van ilyen víziója, képes úgy a mához szólni, hogy nem aktualizál erőltetetten, a néző a három részre szakadt ország hányattatásaiban mégis ott látja a jelent. Emlékezetes keretet ad a játéknak Kovács Dániel Ambrus díszlete, a középpontban egy hatalmas, félbevágott, ágyúgolyók szaggatta haranggal. A főszerepet, a Bornemisza Péterről mintázott Ambrus diákot Simon Zoltán játssza, aki ezzel a szereppel köszön el az évekig otthonául szolgáló miskolci színháztól. A fontosabb szerepekben láthatjuk még Rudolf Szonját, Harsányi Attilát, Czvikker Lillát és Mészöly Annát, de az egész társulat kiemelkedő teljesítményt nyújt, beleértve az előadás zenéjét és az énekesi teljesítményeket is. Weöres gyerekversei (vagy annak tartott versei) pedig ebben a kontextusban egészen más jelentést kapnak. Az archaizáló nyelv természetessé válik, a háromórás játékidő egyáltalán nem érződik hosszúnak. A zárókép pedig egészen katartikus. Aki látta annak idején a Feketeszárú cseresznyét, most egy hasonlóan nagyszabású, kiemelkedő előadásra számíthat. (Városmajori Szabadtéri Színpad, szeptember 7., 19 óra)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
