Interjú

„Itthon már mindenki”

Hód Adrienn koreográfus

  • Artner Sisso
  • 2024. október 30.

Színház

A Hodworks tánctársulat alapítója megszállottan kutatja a test kifejezési lehetőségeit. Tánckreációi tabudöntögetők és társadalomkritikusak, de egyben játékosak is. Meghökkentő előadásaival nemzetközi elismerésre tett szert. Legújabb, Shared Values című munkáját Bécsben készítette, de nem csak erről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Hodworks a Theater Bremenben működő Un­usual Symptomsszal együttműködve a Harmonia című előadásában kezdett normatív és az attól eltérő fizikalitású táncosokat egyenrangú partnerként kezelő előadásokat készíteni. Honnan ered ez a szándék?

Hód Adrienn: Számomra a kortárs tánc lehetőség arra, hogy átgondoljam, honnan kezdődik a koreográfia és ki az, aki azt közvetíti. Ez egy nagy szabadság. Átlépi a testi adottságok, az előképzettség és kor határait is. A pályám eleje óta dolgozom amatőr csoportokkal, szépkorúakkal, hátrányos helyzetű fiatalokkal, Schermann Márta Árvaálom című projektjében például nevelőintézetbe került lányoknak tartottam táncfoglalkozást. Elsősorban sosem az átlagos, csúcsparipa táncos test érdekelt, viszont az első inkluzív munka lehetőségét valóban a brémaiak teremtették meg. Az ő táncosaikhoz kellett olyan művészeket keresnünk, akiknek a teste eltér a normatívtól valamilyen irányban. Egyetlen kritérium az volt, hogy hivatásos előadók legyenek. Jöttek idősek, vagy akik túl vékonynak tartották magukat, de jöttek gender fluidok, mozgássérültek, érzékszervi hiányosságokban szenvedők. Sokat tanakodtunk a társulat művészeti vezetőivel, Szabó-Székely Ármin dramaturggal és Molnár Csaba alkotótársammal, hogy egy spektrumra koncentráljunk-e, vagy minél változatosabb legyen az eltérések sora. Aztán arra jutottunk, hogy elsőre nem bírunk el ekkora nyitást. Így olyan formanyelvet építettünk, amely a profi kortárs táncos és a valamilyen testi sérüléssel élő előadóknak talált közös nevezőt.

MN: A következő, Magyarországon megvalósult, Idol című munkádba már mentális problémákkal élő előadók is belekerültek. Hogyan készült az az előadás?

HA: Az is koprodukció volt. Az ArtMenők alapítója, Kopeczny Kata látta a Harmoniát a Trafóban. Elhívtam a közös munkához Gláser Mártont és Kacsó Imolát is. Míg a Harmoniánál csak beszéltünk a mozgásstratégiákról, de fizikálisan nem érintkeztem a résztvevőkkel, itt 9 hónapon keresztül hetente egyszer találkoztunk a csoporttal, és az első fázisban részt vevő táncos voltam. Így belülről tapasztalhattam meg a történéseket, együtt improvizáltam velük. Mindez azért kellett, hogy érezzem őket, és hogy kitolhassam a határokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.