rés a présen: Mi volt az első reakciód arra, hogy A fösvény címszerepét kapod a szombathelyi Weöres Sándor Színház évadnyitó előadásában?
Németh Judit: Az, hogy „mi van?”. Aztán gyanakodtam, hogy nem valami truváj akar-e ez lenni, mert ma már annyi minden van, ami még nem volt, csak azért, hogy legyen. Majd, miután a rendező, Telihay Péter elmondta a koncepcióját, tovább tudtam vinni a gondolatot. A mindent birtokolni vágyás nem függ attól, milyen nemű az illető, viszont, ha tisztán akarjuk megfogalmazni a néző számára, hogy mi a zsugoriság, a szörnyeteggé válás, akkor több törékenységet tud tenni a szerepbe, ha ezt egy nő játssza el. Egyébként minden olyan szerepről, amely távol áll tőlem emberileg, azt gondolom, hogy mindig ott van mögötte a megbicsaklás, hogy ő sem eredendően rossz, csak valami történt vele, amitől gazemberré vált.
rap: Voltak kétségeid a próbafolyamat során?
NJ: Most is vannak kétségeim, de bármilyen gyötrő, hogy az ember nem biztos önmagában, szerintem ez a normális. A nehézség az volt, hogy semmiképp sem akartam férfit játszani, de nőt sem, na, ezt rakd össze. Most is félek, nehogy egy pattogó háziasszonnyá legyek a szerepben. Aztán rájöttem, ha természetesnek veszem a kialakult helyzetben, hogy mindenki az én játékszabályaim szerint játszik, akkor az a lényeg, hogyan reagálok arra, ha valaki szembemegy ezekkel. Sokszor nem is kell nagy trauma, néhány rossz tapasztalatból is következhet az, hogy keményedsz, keseredsz, dühösödsz és mocskosodsz. Nem kellenek nagy ütések, sok kicsi is szörnyeteggé változtathat. És ez az én életemben is így van.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
