Koltai Tamást gyászolja a Független Előadó-művészeti Szövetség

  • narancs.hu
  • 2015. július 19.

Színház

Koltai Tamás ahhoz a nagy generációhoz tartozott, amely a magától értetődően független és szabad gondolkodás mellett a szaktudást, az olvasottságot, az informált véleményalkotást tekintette értéknek – írják közleményükben.
false

 

Fotó: MTI

Megrendüléssel áll Koltai Tamás váratlan halála előtt a FESZ. A szövetséget büszkeséggel tölti el, hogy tagjai közt tudhatta a kiváló színikritikust és színházesztétát. Koltai Tamás ahhoz a nagy generációhoz tartozott, amely a magától értetődően független és szabad gondolkodás mellett a szaktudást, az olvasottságot, az informált véleményalkotást tekintette értéknek.

Sokat tanultunk tőle valamennyien, példaképe volt jó néhányunknak. Hiánypótló monográfiáiból tájékozódtunk Peter Brookról vagy Major Tamásról, beszámolói adtak támpontot olyan külföldi színházi és opera-előadásokhoz, melyekre nem jutottunk el, s hétről hétre nagy várakozással lapoztuk fel az ÉS-ben megjelenő recenzióit.

De talán mindennél fontosabb volt számunkra az a kérlelhetetlen szabadság, az a megveszekedett függetlenség, mely Koltai Tamás gondolkodását és írásait jellemezte, s amely különösen kitűnt abból, ahogy a 2002-ben megnyílt Nemzeti Színháznak színházi kultúránkhoz méltatlan és kínos fejezeteit páratlan és kíméletlen éleslátással újra meg újra pellengérre állította; ahogy jobbító szándékkal kérlelhetetlenül ostorozta a POSZT-ot már a kezdetektől, mikor még hatni remélt talán, s ahogy mint „hazug álfesztivált” eltemette idén; vagy ahogy az idei színházi világnapon a Népszabadság hasábjain jelenünkre való bölcs és tárgyilagos rálátással feltette az önvizsgálatra kényszerítő kérdést: „Mit is ünnepeltünk március 27-én?”

Koltai Tamás nem törődött bele. Koltai Tamás nem adta fel. Koltai Tamás nem kötött kompromisszumot. Koltai Tamás soha egy percre sem felejtette el, mivel tartozik magának, nevének, szakmájának.

Szokás kérdezni, mitől független a magát függetlennek mondó színház vagy színházi ember. Például attól, hogy Koltai Tamásnak hívják.

A Független Előadó-művészeti Szövetség ezúton fejezi ki őszinte részvétét Koltai Tamás családjának, barátainak, kollégáinak, tanítványainak. Veletek, Önökkel gyászolunk.

 

Független Előadó-művészeti Szövetség

2015. július 19.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.