Színház

Lady Lear

  • Adorjáni Panna
  • 2017. január 8.

Színház

Gabi néni, a stroke-ot kapott, házsártos öregasszony, aki a bal felére lebénult, immár állandó felügyeletet igényel. Egyik fia külföldön dolgozik, pénzt küld, de az otthon maradt fiát ne terheljék; másik fia inkább a közelgő apaságra szeretne koncentrálni; harmadik fia pedig pont most szeretne kiköltözni az anyja lakásából. Mi legyen az anyával, ezzel a kibírhatatlan nőszeméllyel, aki szolgálatába állítaná az egész családot, csakhogy ne kelljen külső segítséget elfogadnia? Mi legyen a kommunikációra képtelen fiaival, akik nem osztják meg sem gondolataikat, sem a közös terhet egymással? Mi legyen a jóhiszemű unokával, aki csak békét akar? Egyáltalán, mit jelent a család?

A gyermekeknek szóló színházi nevelési foglalkozásokhoz hasonlóan a Káva felnőttelőadása is meg-megszakad egy-egy beszélgetés erejéig. Van, amikor egyetlen szereplővel elegyedünk szóba, máskor négyen négyfelé szóródnak a teremben, és kisebb csoportokban tárgyaljuk meg például, hogy Gabi néni menye mit csinálhatna másképpen. Az üres térben csupán pár kellék és ruhanemű segíti a színészeket a karakterek megformálásában. Az élőbeszédhez nagyon közel álló nyelv és a valóságszagú szituációk zsigerileg hatnak ránk, pedig a színészek soha nem lényegülnek át, a távolság játszó és karaktere között egyértelműen felvállalt. Nézőkként mégis lelkesek, sőt hevesek vagyunk, hiszen a történetet idősek és fiatalok egyaránt felismerik, és a szereplőkkel együtt zavarodunk össze a feladat bonyolultságán. Az előadás ezt gyönyörűen érzékelteti azáltal is, hogy Gabi nénit a három fiúval felváltva játszatja el, ezáltal végképp ellehetetlenítve, hogy ítéletet hozzunk a szereplők felett: mindenki vesztes, a szerepek felcserélhetőek. Egymásnak támasza lenni vagy egymás terhére lenni, anyából elöregedett óriáscsecsemővé válni – a Lady Lear hátborzongató hétköznapisággal mutatja be az élni akarás végleteit.

Káva Kulturális Műhely, Mu Színház, október 31.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.