Színház

Övön alul

Nem láttam még senkit a kortárs művészetben ennyi agresszióval megszólalni a magyar kisebbségről vagy annak nevében, legfeljebb valami szélsőséges oldalon, netán „többségi” parlamentekben, tüntetéseken, egyszóval a valóságban. Hogy az elnyomott kisebbség maga is agresszorrá válhat, tudjuk, ők már itt, a színpadon, jelmezükben azok az első jelenettől kezdve: fehér ing, ügyes kis rézgombos mellény (eddig a „magyar”), övön alul pedig katonai zsebes nadrág, bakancs – harcra készen.
  • Tompa Andrea
  • 2016. október 1.

Anyu, kimentem egy nőért!

Mondjuk, aki a karácsonyi vacsoránál az anyukájának képes a saját maszturbációs szokásairól őszintén beszélni, annak olyan nagyon rossz élete nem lehet.
  • Nagy Gergely Miklós
  • 2016. szeptember 11.

Helyén volna

Kevés olyan színházi fesztivál van ma Magyarországon, amelyről egyértelműen elmondható: ott van, ahol lennie kell. Kis Amsz­terdam, mondja Gyuláról egy ismerős, aki először jár itt – a Körös élővízcsatornáiról juthatott eszébe, és nem tűnik túlzásnak. Kelet-Magyarország virágzó városa idegenforgalmának köszönhetően elképesztő tempóban fejlődött ki az elmúlt években. Ötcsillagos fürdőjével, jó infrastruktúrájával, egyre-másra nyíló múzeumaival, felújított kastélyával tényleg remek hely – pihenni, kultúrát kapni.
  • Tompa Andrea
  • 2016. augusztus 28.

„A Béla meg volt hülyülve” - Mészáros Béla színész

Tizedik alkalommal készített előadást egy tagjának magánéletéből a „legendás Horvai–Máté-osztály”. Idén az AlkalMáté Trupp a Katona színészét szedte ízekre. A fájdalmasan őszinte előadás után magánélet és színház kapcsolatáról, hűségről, ivanovi alkatról és útkeresésről beszélgettünk.