Színház

A szerelem, az örök nő és az örök férfi a témája ennek a két Vidnyánszky-rendezésnek.

Kevesebb néző, több állami támogatás, levetkőzött megfelelési kényszer – főigazgatói ciklusa közepén jár a magyar színházpolitika erős embere.

Van minek örülni: közelmúltról szóló új magyar dráma nagyszínpadon. Végre nem ugyanazok a darabok forognak körbe, hanem új szöveg születik, sőt: a rendszerváltás drámája.

Családtörténet hét képben, avagy kis magyar valóság a rendszerváltás eufóriájával és csalódásaival. Az Apátlanok 2013-ban az évad legjobb drámája lett, most az Örkény Színházban mutatták be. A szerzővel a Pán Péter-szindrómáról és a súlytalan élet előnyeiről és hátrányairól beszélgettünk.

A Magyar Színházi Társaság várhatóan elfogadja, hogy Magyar Attila legyen a POSZT ügyvezetője, ám a béke törékeny a két színházi szervezet között.

Amikor anya és fia az összecsapás hevében ilyeneket vág egymás fejéhez, hogy az egyik, a színésznő „rutinos iparos”, aki „szar darabokban” játszik, az anya pedig felbőszülten azzal sértegeti a fiát, hogy „te még egy bohózatot sem tudnál megírni, te civil”, kiderül, hogy a civil a legnagyobb sértés.

Tar Sándor ügynökmúltja csúnya képlet, mint egész manipulált múltunk és jelenünk.

Gothár Péter azt kérte tőle, hogy olyan legyen, mint egy eleven portásfülke. Külön kis világot kreál magának a kárörvendő, haszonleső, ármánykodó viceházmester szerepében. A Katonában bemutatott Oszlopos Simeon Vinczénéje egyszerre univerzális és fájdalmasan magyar jelenség.

A címe módosult, a szerepei híztak, fogytak és nevet váltottak, a címszerep beazonosítása pedig kétesélyessé lett az évek során, ám egyvalamiben nincs változás: Kálmán Imre operettje egy legenda.