rés a présen

Legyek, aki vagyok

Ladjánszki Márta táncos, koreográfus, az L1 Egyesület művészeti alelnöke

  • rés a présen
  • 2019. szeptember 29.

Színház

rés a présen: Hány éve megy már az L1danceFest?

Ladjánszki Márta: Az L1danceFest (korábbi nevein: L1 Fesztivál, majd L1 Tánc Fesztivál, később L1 Kortárs Táncfesztivál) 2002-ben indult el, és azóta minden évben megrendezi az L1 Egyesület, amelynek 2001 óta vagyok a tagja.

rap: Milyen lett a rendezvény mára?

LM: Rengeteget változott menet közben. 2002-ben, az első alkalommal bemutatókra és az akkori L1-művészek aktuális munkáira fókuszált a fesztivál. Egy napra hívtunk már akkor is külföldi vendéget, akit közel éreztünk a művészi gondolkodásunkhoz. A fordulatot egy négyéves EU-s projekt hozta, amikor egyre több előadást tudtunk vendégül látni, s ezzel egy igazi, nemzetközi eseménnyé fejlődtünk. Mára olyan 5 napos fesztivállá váltunk, ahol a vendégek mellett azokat az L1-művészeket lehet megtalálni, akik itthon, de nemzetközi eseményben szeretnének megmutatkozni.

rap: Közeleg az idei, mikor és hol lesznek az előadások?

LM: Idén, rendhagyó módon, augusztus 31-én ráhangolódással kezdünk, méghozzá Monoron. A további, hivatalos programjaink szeptember 1–4. között Budapesten lesznek. A kezdetek óta törekszünk a többhelyszínűségre, szerencsére vannak visszatérő és kitartó együttműködőink, így idén a Bakelit MAC, a CEU, az RS9+ Vallai Kert, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Műhely Alapítvány, a Szlovák Intézet, a MaMű Galéria és újként a monori „chill in” helyszínünk várja az érdeklődőket.

rap: Mik a főbb programok?

LM: Nagyon fontos, hogy a társművészetekkel együttműködjünk, és az alkalmi, de kiemelkedő kurzusokkal közelebb hozzuk a nézőinkhez a programokat. Idén Berger Gyula várja a táncolni vágyó érdeklődőket, majd az Add bele magad! című konferenciasorozat részeként (az NKA IZP és a Szlovák Intézet támogatásával) fénytervező kurzuson lehet részt venni, és szintén fontos lépés, hogy az MTE két alkalommal egy VOGUE táncórát is befogad, amely nyitott nem MTE-táncosok számára is. Van egy aktív rezidens művészünk, Syporca Whandal, aki izgalmas portrékollázsokat készített az L1-művészekről, és performerként élőben is többször látható lesz; valamint számomra nagyon fontos és hagyományt teremtő esemény a Táncelőadások meztelen nézőkkel című sorozatunk, ahol a 25/45 című jubileumi, retrospektív szólómat adhatom elő.

rap: Milyen közönséget vártok?

LM: A programok bármelyike önállóan és bárki által látogatható. A korábbi évek tapasztalata, ha valaki végigköveti a teljes fesztiválprogramot, egyedi dramaturgiájú, egymásra figyelő közegbe kerül, ahol mindenki talál magának „kedvencet”. S mivel a művészeket igyekszünk a fesztivál teljes idejére vendégül látni, ez lehetőséget ad arra is, hogy beszélgetésbe kerülhessenek egymással is s a nézőkkel is.

rap: Milyen lesz az L1-nél a 2019/20-as évad?

LM: Elkezdtünk egy L1-est sorozatot, ahol két-három friss alkotást lehet az L1-művészektől látni. Déri András és Veres Flóra tervezik a legutóbbi IZP-s bemutatójukat ilyen módon egy közös este keretében továbbjátszani. A magam alkotói és előadói tervei között szerepel természetesen a Táncelőadások meztelen nézőkkel folytatása, ami két sikeres évet zár éppen az L1danceFesten. Túl vagyunk a nyári kiadáson is, ahol a LetMeC című darabunknak a szabadtéri verzióját is előadhattuk Balatonberényben és Délegyházán. Az események közösségformáló hatással bírnak, megható az előadások utáni beszélgetések menete, és az is, hogy milyen intenzitással fordulnak a tánc felé azok, akik adott esetben keveset vagy egyáltalán nem járnak kortárs táncelőadást nézni.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.