rés a présen

Legyek, aki vagyok

Ladjánszki Márta táncos, koreográfus, az L1 Egyesület művészeti alelnöke

  • rés a présen
  • 2019. szeptember 29.

Színház

rés a présen: Hány éve megy már az L1danceFest?

Ladjánszki Márta: Az L1danceFest (korábbi nevein: L1 Fesztivál, majd L1 Tánc Fesztivál, később L1 Kortárs Táncfesztivál) 2002-ben indult el, és azóta minden évben megrendezi az L1 Egyesület, amelynek 2001 óta vagyok a tagja.

rap: Milyen lett a rendezvény mára?

LM: Rengeteget változott menet közben. 2002-ben, az első alkalommal bemutatókra és az akkori L1-művészek aktuális munkáira fókuszált a fesztivál. Egy napra hívtunk már akkor is külföldi vendéget, akit közel éreztünk a művészi gondolkodásunkhoz. A fordulatot egy négyéves EU-s projekt hozta, amikor egyre több előadást tudtunk vendégül látni, s ezzel egy igazi, nemzetközi eseménnyé fejlődtünk. Mára olyan 5 napos fesztivállá váltunk, ahol a vendégek mellett azokat az L1-művészeket lehet megtalálni, akik itthon, de nemzetközi eseményben szeretnének megmutatkozni.

rap: Közeleg az idei, mikor és hol lesznek az előadások?

LM: Idén, rendhagyó módon, augusztus 31-én ráhangolódással kezdünk, méghozzá Monoron. A további, hivatalos programjaink szeptember 1–4. között Budapesten lesznek. A kezdetek óta törekszünk a többhelyszínűségre, szerencsére vannak visszatérő és kitartó együttműködőink, így idén a Bakelit MAC, a CEU, az RS9+ Vallai Kert, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Műhely Alapítvány, a Szlovák Intézet, a MaMű Galéria és újként a monori „chill in” helyszínünk várja az érdeklődőket.

rap: Mik a főbb programok?

LM: Nagyon fontos, hogy a társművészetekkel együttműködjünk, és az alkalmi, de kiemelkedő kurzusokkal közelebb hozzuk a nézőinkhez a programokat. Idén Berger Gyula várja a táncolni vágyó érdeklődőket, majd az Add bele magad! című konferenciasorozat részeként (az NKA IZP és a Szlovák Intézet támogatásával) fénytervező kurzuson lehet részt venni, és szintén fontos lépés, hogy az MTE két alkalommal egy VOGUE táncórát is befogad, amely nyitott nem MTE-táncosok számára is. Van egy aktív rezidens művészünk, Syporca Whandal, aki izgalmas portrékollázsokat készített az L1-művészekről, és performerként élőben is többször látható lesz; valamint számomra nagyon fontos és hagyományt teremtő esemény a Táncelőadások meztelen nézőkkel című sorozatunk, ahol a 25/45 című jubileumi, retrospektív szólómat adhatom elő.

rap: Milyen közönséget vártok?

LM: A programok bármelyike önállóan és bárki által látogatható. A korábbi évek tapasztalata, ha valaki végigköveti a teljes fesztiválprogramot, egyedi dramaturgiájú, egymásra figyelő közegbe kerül, ahol mindenki talál magának „kedvencet”. S mivel a művészeket igyekszünk a fesztivál teljes idejére vendégül látni, ez lehetőséget ad arra is, hogy beszélgetésbe kerülhessenek egymással is s a nézőkkel is.

rap: Milyen lesz az L1-nél a 2019/20-as évad?

LM: Elkezdtünk egy L1-est sorozatot, ahol két-három friss alkotást lehet az L1-művészektől látni. Déri András és Veres Flóra tervezik a legutóbbi IZP-s bemutatójukat ilyen módon egy közös este keretében továbbjátszani. A magam alkotói és előadói tervei között szerepel természetesen a Táncelőadások meztelen nézőkkel folytatása, ami két sikeres évet zár éppen az L1danceFesten. Túl vagyunk a nyári kiadáson is, ahol a LetMeC című darabunknak a szabadtéri verzióját is előadhattuk Balatonberényben és Délegyházán. Az események közösségformáló hatással bírnak, megható az előadások utáni beszélgetések menete, és az is, hogy milyen intenzitással fordulnak a tánc felé azok, akik adott esetben keveset vagy egyáltalán nem járnak kortárs táncelőadást nézni.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”